AZ UTOLSÓ VACSORA

Olvassuk el Lk 22:13-20 verseit! Mi a jelentősége annak, hogy az utolsó vacsora a páska ünnepe idején volt?

Jézus az úrvacsora intézményét a páska ünnepének hátterén alapította, ami még jobban kiemelte, milyen tehetetlen is az ember Isten végtelen hatalmával szemben. Izrael képtelen volt kiszabadítani magát az egyiptomi szolgaságból, és mi sem tudunk önerőből megszabadulni a bűn következményeitől. A felszabadítás Istentől jön, szeretete és kegyelme ajándékaként. Izrael népének ezt kellett gyermekeinek megtanítani nemzedékről nemzedékre (2Móz 12:26-27). Izrael történelmi szabadulása Isten megváltó tettében gyökerezett, és hasonlóképpen az emberiség bűntől való szabadítása is Jézus Krisztus keresztáldozata következtében lehetséges. Valóban Jézus a páskabárányunk (lásd 1Kor 5:7), az utolsó vacsora eseménye pedig „azt hirdeti, hogy a hívők közössége kifejezésre juttatja Krisztus halálának dicsőséges és meghatározó jelentőségét” (G. C. Berkouwer: The Sacraments. Grand Rapids: Wm., 1969, Eerdmans. 193. o.). Az úrvacsora arra emlékeztet, hogy „az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultaték” (1Kor 11:23), a megfeszítése előtti éjszakán azt a komoly üzenetet bízta tanítványaira, amire mindig emlékezniük kellett: a kenyér és a bor szimbolizálja az Ő testét, ami hamarosan megtöretik, és vérét, ami kiontatik a bűnök bocsánatára (lásd Mt 26:28). Istennek egyetlen eszköze volt arra, hogy megmentsen bűneinkből: Jézus halála. Jézus elrendelte az úrvacsorát, és meghagyta, hogy egészen visszatéréséig ünnepeljük meg (1Kor 11:24-26). Azért van erre szükség, nehogy elfeledjük, hogy Jézus halála a menny elrendelt eszköze volt a megváltásunkra. A földi történelem végéig emlékeznünk kell Jézus kijelentésére, miszerint vére „sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára” (Mt 26:28). Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, és más utakat keresünk az üdvösséghez, azzal tagadjuk az Isten által felkínált egyetlen utat. Többek között két lényeges tanulság emelkedik itt ki. Az úrvacsorai asztalnál először is emlékezzünk arra, hogy Krisztus értünk halt meg. A második tanulság pedig az, hogy mindnyájan egy test tagjaiként ülünk az asztalnál, éppen Krisztus halála révén, amely közösségbe von egymással. Krisztus megváltottaiként, végidőbeli kiválasztott közösségeként tartózkodunk az asztalnál, és várjuk visszatértét. Addig is az Úr asztala arra emlékeztet, hogy az emberi történelemnek értelme, életünknek pedig reménysége van.

Krisztus azért adta testét és vérét, hogy az örök élet ígérete a miénk lehessen. Hogyan tehetjük egészen személyessé ezt a nagyszerű igazságot úgy, hogy szüntelenül reményt és bizonyosságot nyerjünk belőle?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2015. 2. negyedév

Lukács evangéliuma

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: