Olvassuk el Lk 20:20-26 verseit! Hogyan értelmezhetjük és alkalmazhatjuk a saját helyzetünkre Jézus tanítását, bármelyik országban éljünk is?
Jézus korában a rómaiak által kivetett adó igencsak érzékeny téma volt. Josephus szerint kb. Kr. u. 6-ban fellépett egy galileai forradalmár, Júdás, és azt hirdette, hogy aki adót fizet a császárnak, az árulást követ el Isten ellen. Ez a kérdés még sokszor felvetődött, hiszen jó néhányan felléptek, akik messiásnak kiáltották ki magukat, és erre a címre törekedve időről időre Róma-ellenes zendüléseket robbantottak ki. Egy ilyen érzékeny környezetben feltenni a kérdést, hogy jogos-e az adófizetés, nyilvánvalóan megvilágította a kérdezők rejtett indítékát. Ha Jézus az eljárást törvényesnek mondja, akkor Róma oldalára áll, ezzel bizonyítva, hogy nem lehet a zsidók királya, aminek a tömeg kikiáltotta jeruzsálemi bevonulásakor. Ha viszont nemet mond, azt bizonyítja, hogy a galileai hangulatot követi, törvénytelennek nyilvánítva a római fennhatóságot, amivel kiteszi magát az árulás vádjának. Olyan csapdába akarták csalni Jézust, amiből semmiképp nem kerülhet ki győztesen.
Jézus azonban átlátott rajtuk. Rámutatott az érmén a császár képmására, és határozottan kijelentette: „Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek” (Lk 20:25). Mivel az emberek a császár uralma alatt élve a mindennapi szükségleteikre a császári pénzt használták, kötelezettségük volt az uralkodó felé. Viszont van ennél magasabb rendű kötelezettség is, abból eredően, hogy Isten mindnyájunkat a saját képére teremtett, ezért mindenek előtt és fölött neki tartozunk hűséggel.
„Krisztus felelete nem kibúvó volt, hanem a kérdés elfogulatlan megválaszolása… Kijelentette, hogy mivel a római hatalom védelme alatt élnek, kötelesek megadni ennek a hatalomnak a kért támogatást egészen addig, amíg az nem ütközik magasabb kötelezettségükkel. Az ország törvényeinek békeszeretően alá kell vetniük magukat, de elsődlegesen mindenkor Istenhez kell hűségesnek lenniük” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 507. o.).
Hogyan lehetünk törvénytisztelő állampolgárai annak az országnak, amelyben élünk, miközben tudjuk, hogy valódi állampolgárságunk abban a városban van, „melynek építője és alkotója az Isten” (Zsid 11:10)?
Letöltés |