„Krisztus éberséget és hűséget kívánt meg követőitől minden korban, de most, amikor az örökkévalóság küszöbén állunk, olyan drága igazságokat, nagy világosságot és fontos munkát bízott ránk, hogy meg kell kettőznünk gondos igyekezetünket” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. [Bizonyságtételek.] 5. köt., 460-461. o.).

Foglaljuk össze, mit jelent számunkra Lk 12:35-53 üzenete, különösen ha már régen várunk Jézus eljövetelére!

A keresztények nem engedhetik meg maguknak, hogy felületesek vagy fásultak legyenek. Hisszük: Jézus hamarosan visszajön, még ha a napot és az órát nem is tudjuk, és ennek arra kell késztetnie, hogy derekunkat felövezve, lámpánkat pedig rendben tartva világítani tudjunk másoknak. Jézus második adventjének a reménye legyen életünk és munkánk, várakozásunk és hűségünk legfőbb mozgatórugója! A jó és a gonosz szolgák közötti különbséget pontosan az Isten akaratának való hűséges engedelmesség és az a vágy mutatja meg, hogy békességben találkozzunk Üdvözítőnkkel.

Isten legszigorúbb ítélete alá esik (45-48. versek), aki arra hivatkozva hanyagolja el a hűséges szolgálatot, hogy „halogatja még az én uram a hazajövetelt” (Lk 12:45). Minél nagyobb a kiváltság, annál nagyobb a felelősség, ennélfogva akinek sok adatott, attól sokat is kívánnak meg (48. vers).

Krisztus szavaiban, amelyek arról szólnak, hogy a tanítványság nem könnyű út, az ősi próféta szavai visszhangoznak: „Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon” (Ám 6:1). Pál lelki küzdelemnek nevezi a keresztény életét (Ef 6:12). Az üzenet lényege, hogy minden keresztény részese a Krisztus és Sátán közötti kozmikus küzdelemnek, és közöttük a kereszt az éles határvonal. Kizárólag a keresztre feszített Krisztusba vetett kitartó hittel nyerhetjük el a végső győzelmet.

„És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle” (Lk 12:48). Mit jelent ez a vers nekünk, hetednapi adventistáknak?