ÓVAKODJUNK A FARIZEUSI LELKÜLETTŐL!

A farizeusokra vonatkozóan mintegy nyolcvan utalás található az evangéliumokban, ezeknek körülbelül negyede Lukács evangéliumában. A farizeusokat a tantételekhez való konzervatív ragaszkodásukról ismerték, ellentétben a liberális felfogású szadduceusokkal. A farizeusok gyakran törvényeskedők voltak, akik bár vallották, hogy hisznek a kegyelemben, mégis a parancsolatok megtartása általi üdvösséget tanították.

Olvassuk el Lk 11:37-54 verseit! Mire figyelmeztet itt Jézus, és hogyan nyilvánul meg ugyanez az elv napjainkban? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy nem jelenik meg sem viselkedésünkben, sem hozzáállásunkban olyasmi, amitől Jézus védeni akart?

Ha áttekintjük a farizeusoknak és írástudóknak szóló „négy jaj” leírását (Lk 11:42-54), láthatjuk, mennyire időszerű az igazi vallásosságra való felhívás minden generációban, beleértve a miénket is.

Például a tizedfizetés, amivel örömmel elismerjük Isten gondoskodó szeretetét, nem válthatja fel a szeretet és igazságosság alapvető követelményeinek betartását emberi kapcsolatainkban (42. vers).

Ugyanazok, akik elhanyagolják „az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét”, szeretik „a főhelyet a zsinagógában” (42-43. versek, RÚF). Ha valaki, hát az ilyen ember nem ismeri fel a valódi hit lényegét!

Jézus arra is figyelmeztetett, hogy aki egyenlőségjelet tesz az igaz hit és a külsőségeket figyelő, rideg szertartások közé, az valójában tisztátalan, valahogy úgy, mint aki halottat érint (Lk 11:44; vö. 4Móz 19:16). Milyen könnyű összekeverni a közönségeset azzal, ami az Isten szemében szent! Jézus ítéletet mondott azokra a törvénytudókra is, akik arra használták fel tudásukat és tapasztalatukat, hogy elviselhetetlen vallási terheket tegyenek mások vállára, miközben ők maguk egy ujjal sem érintik azokat (Lk 11:46).

A farizeusok tisztelték a már nem élő prófétákat, Isten élő hírnökeivel viszont szembeszegültek és ellenük dolgoztak. Sőt, néhányukról azt is olvassuk, hogy miközben Jézust hallgatták, a megölését tervezték. Nem a prófétákról való megemlékezés a legfontosabb, hanem az, hogy megszívleljük a szeretetről, a kegyelemről és az ítéletről szóló üzenetüket! Az utolsó „jaj” igazán szörnyű. Hűtlennek bizonyultak feladatuk végzésében némelyek, akikre Isten az országa kulcsát bízta. Ahelyett, hogy bölcsen használták volna a kulcsot és beengedték volna Isten népét az országba, inkább kizárták őket, a kulcsot pedig eldobták.


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2015. 2. negyedév

Lukács evangéliuma

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: