A SZERETET MEGHATÁROZÁSA: AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS – 1. RÉSZ

A négy evangélium közül csak Lukács jegyzi fel a tékozló fiú és az irgalmas szamaritánus példázatát (Lk 10:25-37). Az első a szeretet függőleges dimenzióját szemlélteti, az Atya különleges szeretetét a bűnösök iránt. A második a vízszintes dimenziót mutatja be: azt a szeretetet, aminek jellemeznie kell az ember életét, ami nem ismer korlátot ember és ember között. Inkább a „felebarát” szónak a Jézus meghatározása szerinti értelmén belül ajánlja fel a közösséget: minden ember Isten gyermeke, így megérdemli, hogy szeressék és másokkal egyenlőként kezeljék.

Olvassuk el Lk 10:25-28 verseit! Hogyan függnek össze e kérdések a keresztény hit és lelki élet főbb szempontjaival?

1. „Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem” (25. vers)?

Figyeljük meg, hogy az ifjú törvénytudó meg akarta találni az üdvösség útját. Az ember legnemesebb törekvése valóban az, hogy megmeneküljön a bűntől és elnyerje az üdvösséget. Ez a fiatalember azonban – mint kortársai közül sokan – azzal a hamis elképzeléssel nőtt fel, hogy az örök élet valami olyasmi, amit jó cselekedetekkel ki lehet érdemelni. Nyilván nem tudott arról, hogy „a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm 6:23).

2. „A törvényben mi van megírva? mint olvasod” (26. vers)?

Amikor Jézus a földön élt, a rangos zsidó vezetőknek szokása volt imaszíjat viselni a csuklójukon. A szíjra bőrdobozt vagy bőrtokot erősítettek, amiben a Tóra bizonyos részei voltak, többek között az az igevers is, amit itt Jézus idézett. A Megváltó pontosan arra irányította a törvénytudó figyelmét, amit Mózes ötödik és harmadik könyvében olvashatunk (3Móz 19:18; 5Móz 6:5), és amit a törvénytudó a csuklóján lévő bőrtokban is mindig magával hordott. A válasz ugyan ott volt a karján, a szívében viszont nem. Jézus nagy igazságra vezette rá ezt az ifjút: az örök élet szempontjából nem a szabályok megtartása a kérdés, hanem az kell hozzá, hogy teljes szívből, fenntartások nélkül szeressük Istent éppen úgy, mint a teremtményeit, konkrétan a felebarátainkat. Az ifjú azonban – akár tudatlanságból, akár mert öntelt volt – egy másik kérdéssel folytatta a párbeszédet: „De ki az én felebarátom?”

Milyen külső, szemmel látható bizonyítékokkal jár az, ha valaki valóban kegyelemből fogadja el az üdvösséget? Konkrétan mi mutatja az életünkben a hit általi megigazulást?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2015. 2. negyedév

Lukács evangéliuma

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: