SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 6:5; Lukács 4:31-37; 6:20-49; 8:19-21,

22-25; 10:25-37

„Mindenkit ámulatba ejtett tanítása, mert szavának ereje volt” (Lk 4:32, ÚRK).

„Krisztus földre jövetelekor úgy látszott, hogy az emberiség addigi legalacsonyabb szintjén van. A társadalom alapjai meginogtak. Az élet mesterkéltté és hamissá vált… Mivel az emberek megundorodtak a meséktől és a hamis tanoktól, igyekeztek elfojtani gondolataikat vagy a hitetlenségbe menekültek. Az örökkévalóságot kihagyták számításaikból, és csak a jelennek éltek.

Miután az Isten dolgait nem ismerték el, az emberi dolgokat is semmibe vették. Az igazság, a tisztelet, a feddhetetlenség, a bizalom és a részvét eltűnt a földről. A könyörtelen kapzsiság és féktelen becsvágy általános bizalmatlanságot szült. A kötelességtudás eszményét, az erősnek a gyengék iránti kötelezettségét, az emberi méltóság és az emberi jogok eszményeit félredobták mint egy álmot vagy egy mesét. A közönséges embereket teherhordó állatoknak tekintették, becsvágyuk eszközeinek és lépcsőinek. A gazdagságot és hatalmat, a kényelmet és önzést úgy keresték, mint legfőbb javukat. Testi elfajulás, értelmi kábultság és lelki halál jellemezte ezt a korszakot” (Ellen G. White: Előtted az élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 72-73. o.).

Ezen a háttéren jobban megérthetjük Jézus tanításait.