„Az elveszett juhval Krisztus nemcsak egyes bűnösöket ábrázol, hanem az Istentől elszakadt, bűntől megrontott világot is” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 127. o.).

Egyetlen ember értékéről: „Ki mérheti fel egyetlen lélek értékét? Akarod tudni, mennyit ér? Gondold végig a Gecsemáné-kerti jelenetet: Krisztus gyötrelmét, amikor vércseppeket verejtékezett! Nézd a keresztre feszített Megváltót!… A keresztnél, amelyen Krisztus egyetlen bűnösért is feláldozta volna életét, felmérheted egyetlen lélek értékét” (i. m. 131. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Míg a többi vallás szerint az ember keresi Istent, a kereszténység Istent mutatja be úgy, mint aki keresi az embert: Ádám, hol vagy (1Móz 3:9)? Káin, hol van a testvéred, Ábel (1Móz 4:9)? Illés, mit csinálsz itt (1Kir 19:9)? Zákeus, hamar szállj le (Lk 19:5)! Mi hogyan tapasztaltuk már, hogy Isten ott keresett meg, ahol voltunk?

2. Figyeljük meg újra a keddi tanulmány végén található utolsó kérdést! Milyen végzetes hibát követett el az idősebbik fiú? Milyen lelki hiányosságok, illetve torzulások fedezhetők fel benne? Miért könnyebb így viselkedni, mint gondolnánk? Lásd még Mt 20:1-16 verseit!

3. A gazdag ember és Lázár történetében Jézus azt mondta, hogy még ha valaki visszajönne a halálból, akkor is lennének, akik nem hinnének. Milyen szempontból jelezte előre ez a példázat azoknak a reakcióit, akik Jézus feltámadását is tagadták, pedig hatalmas bizonyítékok álltak rendelkezésre?

4. Jézus megváltói szolgálatának egyik legnagyszerűbb jellemzője, hogy minden embert egyenrangúnak tekintett és akként is kezelt, akár a vak koldusról, akár Zákeusról, akár Nikodémusról, akár a samáriai asszonyról volt szó. Jézus keresztje minden másnál ékesebb bizonyíték arra, hogy Isten szemében minden ember egyenrangú. Miért ellentétes Krisztus jellemével a személyválogatás?

5. Hasonlítsuk össze a tékozló fiú történetét a gazdag és Lázár példázatával! Hogyan egyensúlyozza ki egymást a két példázat?