AZ ELVESZETT JUH ÉS AZ ELVESZETT ÉRME

Olvassuk el Lk 15:4-7 verseit! Mit mond ez a szakasz Isten irántunk való szeretetéről? Miért olyan fontos megérteni, hogy a pásztor indult el megkeresni az elveszett bárányt?

Közönyös és nemtörődöm világunkban ez a példázat megdöbbentő igazságot tesz nyilvánvalóvá: Isten annyira szeret, hogy Ő maga jött el megkeresni és hazavinni minket. Gyakran beszélünk arról, hogy az emberek keresik Istent, holott Ő keres bennünket!

„Aki átadta magát Krisztusnak, az többet ér szemében, mint az egész világ. A Megváltó egy emberért is vállalta volna a Kálvária haláltusáját, hogy megmentse országa számára. Sohasem mond le egyről sem, akiért meghalt. Hacsak követői nem döntenek úgy, hogy elhagyják, szorosan tartja őket” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent kiadó. 408. o.).

Olvassuk el Lk 15:8-9 verseit! Ez a példázat csak ebben az evangéliumban található meg. Az elveszett pénzdarabnak kétféle jelentése is lehet. Először is: Jézus korában Júdeában nagyon sok szegény ember élt, és a legtöbb család számára egy drakhma egy napi munkabérnél is többet jelentett, ami azonban alig volt elég ahhoz, hogy megmentse őket az éhezéstől. Másodszor a férjes asszonyok gyakran olyan fejdíszt viseltek, amin tíz drakhma függött. Ez nagy összeg volt a szegény családok számára, sokáig spórolták össze. Mindkét esetben a veszteség mindenképpen nagynak számított. Tehát az asszony végső kétségbeesésében és mély bánatában meggyújtott egy mécsest (a háznak valószínűleg nem voltak ablakai vagy talán csak egy kicsi ablaka lehetett), felkapott egy seprűt, és addig takarított, amíg meg nem találta az elgurult pénzt. Szíve túlcsordult az örömtől, és örömét megosztotta barátaival. „A pénzdarab, ha a porban és szemétben hever, akkor is ezüst vagy arany. Gazdája keresi, mert értékes. Hasonlóképpen minden lélek, bármilyen mélyre vitte a bűn, Isten szemében drága. Mint ahogy a pénzdarabon rajta van az uralkodó képe és neve, a teremtéskor az ember is magán viselte Isten képmását és jellemét. És bár a bűn hatására Isten képmása megkopott és elhomályosult, nyomai megmaradtak minden lélekben” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 129-130. o.).

A modern tudomány és számos filozófiai irányzat bizonygatja, hogy a céltalan világegyetem véletlenszerű képződményei vagyunk; senki nem törődik velünk, a sorsunkkal. Ez a két példázat ettől teljesen eltérő világnézetet mutat be. Mi a lényege az itt elénk táruló képnek?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2015. 2. negyedév

Lukács evangéliuma

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: