SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Lukács 15:4-7, 11-32; 16:19-31; 18:35-43;
19:1-10
„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett” (Lk 19:10).
Ha küldetésnyilatkozatot kellene írnunk Jézus számára, keresve sem találhatnánk jobbat, mint a saját szavait: „hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett”.
Mi veszett el? Az emberiség. Elidegenedett Istentől, a halál hatalma alá vettetett, félelem, csalódás és kétségbeesés jellemzi. Ha semmit nem tettek volna értünk, minden odalett volna.
De hála legyen Jézusnak, jó okunk van a reménységre!
„A hitehagyás következtében az ember elidegenedett Istentől; a föld elszakadt a mennytől. A köztük tátongó mélységet semmi sem hidalhatta át. Azonban Krisztus újra helyreállította az ég és föld közötti összeköttetést. Áldozata áthidalta a bűn következtében keletkezett rettenetes szakadékot… Kriszus újból összekapcsolja a tehetetlen, elesett és bűnös embert a végtelen hatalom forrásával” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 16. o.).
A Biblia Mózes első könyvétől A jelenések könyvéig arról szól, miként keresi Isten az elveszett emberiséget. Lukács három történettel érzékelteti ezt az igazságot: az elveszett juh (Lk 15:4-7), az elveszett érme (8-10. versek) és az elveszett fiú példázatával (11-32. versek).
Letöltés |