Hogyan érthetjük meg az ima hatását Lk 11:1-4 versei alapján?

„Atyám” – Jézus Krisztus legszívesebben így szólította és említette Istent, amint az evangéliumok legalább százhetven alkalommal feljegyzik. Istent Atyánknak szólítva elismerjük valóságát, és azt, hogy képes nagyon szoros kapcsolatban lenni az emberekkel. Isten éppen úgy személyes, valóságos, szeretetteljes és gondoskodó, mint egy földi apa, de Ő a mennyei Atyánk! Különbözik földi apánktól, mert mindenható, mindentudó, mindenütt jelenvaló és abszolút értelemben szent.

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben” – ez a megszólítás mindig arra emlékeztet, hogy Isten szent, személyes, ennélfogva a kereszténység nem filozófiai tétel csupán, és nem is panteista elképzelés egy olyan istenségről, aki mindenben jelen van.

„Szenteltessék meg a te neved” (Lk 11:2). Itt egy újabb emlékeztető Isten szentségére és tökéletességére. Aki állítja, hogy az Urat követi, szentelje meg nevét szavaival és tetteivel egyaránt. Ha követőjének valljuk magunkat, mégis vétkezünk ellene, bemocskoljuk nevét. Jézus szavai Mt 7:21-23 verseiben segítenek jobban megérteni, mit jelent Isten nevét megszentelni.

„Jöjjön el a te országod” (Lk 11:2). Az evangéliumok több mint száz alkalommal utalnak Isten országára. Közel negyven utalás található Lukácsnál, ötven Máténál, tizenhat Márknál és három Jánosnál. Jézus ezt az országot jött bemutatni és megalapítani – a kegyelem országának jelenlegi valóságát és a dicsőség országának jövőbeni ígéretét egyaránt. Az első országba való belépés nélkül nincs bemenetelünk a másodikba, és a Megváltó vágya az, hogy tanítványai, miközben a másodikat várják, már tapasztalják az elsőt.

„Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is” (Lk 11:2). A mennyben elismerik Isten akaratát, és mindenki engedelmeskedik annak. Jézus ezt a tényt reményként fogalmazza meg, hogy ez lesz a helyzet a földön is. A „földön” kifejezés nem általánosítás, inkább konkretizálás. Legyen meg Isten akarata a földön, de kezdődjön ez bennem, mindnyájunkban egyénileg!

Vajon ismerjük az Urat vagy csak hallottunk róla? Hogyan vonhat közelebb hozzá az imaéletünk?