A sok alkalom közül, amikor Jézus imádkozott, néhányat csak Lukács jegyez fel. Figyeljük meg a következő eseteket, amelyek bemutatják, hogy Jézus mindig imádkozott élete döntő pillanataiban!

1. Jézus imádkozott keresztségekor (Lk 3:21). „Új, fontos korszak nyílt meg életében. Most nagyobb színtéren folytatódtak életének küzdelmei” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 83. o.). Ima nélkül nem merte elkezdeni munkáját nyilvános szolgálatának nagyobb színterén, ami végül a Golgota keresztjéhez vezetett.

2. Jézus imádkozott, mielőtt kiválasztotta tizenkét tanítványát (Lk 6:12-13). Egy vezető sem találomra választja ki a követőit. Jézus azonban nem egyszerűen válogatott, hanem azokat hívta el, akikről tudta, hogy meg fogják érteni Őt és misszióját, és azonosulni is tudnak vele. „Hivatásuk a legfontosabb volt valamennyi elhivatott emberi feladat között, közvetlenül a Krisztusé után következett” (i. m. 238. o.).

3. Jézus imádkozott tanítványaiért (Lk 9:18). A tanítványság abszolút elkötelezettséget jelent Jézus iránt, a küldetésével való teljes azonosulást. Hogy tizenkét tanítványa egészen tudatára ébredjen, ki is Ő, Jézus „magában imádkozott”, és ezt követően feltette nekik a döntő kérdést: „És ti kinek mondtok engem” (Lk 9:20, ÚRK)?

4. Jézus imádkozott megdicsőülése előtt (Lk 9:28-36), és megkapta a menny részéről a második megerősítést: Ő az Isten „szeretett Fia”. Sem az addigi, sem a későbbi küzdelmek nem tudták meggyengíteni az Atya és Fia közötti igen szoros kapcsolatot. Az ima következtében a tanítványok szemtanúi lettek isteni fenségének (lásd 2Pt 1:16).

5. Jézus imádkozott a Gecsemáné-kertben (Lk 22:39-46). Ez talán a megváltás művének legnagyobb jelentőségű imája. Itt Megváltónk összekapcsolta a mennyet és a földet, és ezzel három alapelvet állított fel: Isten akarata és célja mindennél fontosabb; az embernek el kell köteleznie magát emellett az értékrend mellett még vére vagy élete árán is; Isten erőt ad, hogy minden kísértést le lehessen győzni célja teljesítése érdekében.

6. Jézus imádkozott, hogy le tudja tenni életét Isten kezébe (Lk 23:46). Jézus meghatározta az imádság végső és legfontosabb célját a kereszten mondott utolsó szavaival: „Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet”. A születés és a halál idején, ellenségek vagy barátok között, éjjel-nappal az imának állandó kapcsolatban kell tartania Istennel.