Lk 7:36-50 verseiben Jézus egy vendégséget lelki szempontból jelentős eseménnyé tett, amikor egy bűnös asszonynak méltóságot tulajdonított. Simon, a vezető farizeus meghívta Jézust ebédre. Amikor a vendégek mind helyet foglaltak, hirtelen váratlan dolog történt: „egy bűnös életű asszony” (37. vers, ÚRK) sietett be, letérdelt egyenesen Jézus lába elé, feltört egy igen drága illatszerrel teli alabástrom szelencét, ráöntötte a kenetet Jézus lábára, majd a könnyeivel is áztatta.

Milyen tanulságot vonhatunk le abból, ahogyan az asszony kifejezte háláját Jézus iránt, a Megváltó pedig elfogadta hittel teljes cselekedetét?

„Amikor ügye az emberek szemében reménytelennek tűnt, Krisztus meglátta Máriában a képességet a jóra. Látta jellemének jobb vonásait. A megváltási terv nagy lehetőségekkel ruházta fel az emberiséget, és Máriában ezek a lehetőségek váltak később valóra. Jézus kegyelme által az asszony az isteni természet részese lett… Feltámadása után Mária jött elsőként a sírhoz. Mária hirdette elsőkét a feltámadott Megváltót” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 477. o.).

Lk 8:43-48 verseiben egy asszony nyomorúságos helyzete vonta magára a Megváltó gondoskodó figyelmét. Ez a nő már régen gyötrődött a testét és lelkét kínzó gyógyíthatatlan betegség miatt. Tizenkét éven át tartó szenvedése után azonban remény csillant fel előtte: „Jézus felől hallott” (Mk 5:27).

Vajon mit hallott róla? Keveset vagy sokat – nem tudjuk. Azt azonban biztosan hallotta, hogy Jézus törődött a szegényekkel, felkarolta a társadalom peremén élőket, megérintette a leprásokat, borrá változtatta a vizet, és ami a legfontosabb: törődött az elesettekkel, amilyen ő is volt. A hallomásból szerzett információ azonban nem volt elég, hitnek kellett követnie (Róm 10:17). A hit pedig egyszerű mozdulatra késztette: hogy megérintse a Mester ruhájának szegélyét. Ez az érintés hittel teli, szándékos, eredményre vezető volt, és Krisztusra összpontosított. Csak az ilyen hit nyerheti el az Életadó áldását: „a te hited megtartott téged” (Lk 8:48).

Olyan könnyű lenézni és elítélni az embereket! Még ha szavakban nem is fogalmazódik meg, a szív mélyén jelentkezhet az elítélés, ami ugyanolyan rossz. Hogyan tanulhatunk meg nem ítélkezni mások felett, még gondolatban sem, hiszen ki tudja, mit tennénk a helyükben?