SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Lukács 1:39-55; 2:36-38; 7:11-17, 36-50; 8:1-3;

18:1-8; Róma 10:17

„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által... Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal 3:26-28).

Lukács evangéliumát időnként „az asszonyok evangéliumának” is nevezik, mert a többi evangéliumnál sokkal inkább hangsúlyozza, hogyan gondoskodott Jézus az asszonyok szükségleteiről, ill. milyen részt vállaltak nők a Megváltó szolgálatában.

Jézus idejében – mint ahogy néhány kultúrában ma – a nőket nem sokra értékelték. Egyes zsidó férfiak abban az időben hálát adtak azért, hogy őket nem rabszolgának, pogánynak vagy nőnek teremtette az Alkotó. A görög és római társadalmakban még rosszabb bánásmódban részesültek a nők. A római kultúra gyakorlatilag korlátlan erkölcstelenséget engedett meg velük szemben. Ami gyakran előfordult: a férfinak volt felesége, hogy törvényes gyerekeket szüljön, akik majd a vagyonát öröklik, ugyanakkor bűnös vágyai kielégítésére számtalan ágyast tartott.

Ilyen történelmi közegben tehát, amikor szörnyű módon bántak az asszonyokkal, Jézus azt az örömhírt hozta, hogy a nők valóban Ábrahám leányai (lásd Lk 13:16). Milyen boldogok lehettek tehát, akik hallhatták, hogy Jézusban ők is Isten gyermekei, és mennyei Atyjuk szemében ugyanolyan értékesek, mint a férfiak! Az üzenet ma is szól minden nemzet valamennyi tagjának: mi mindnyájan – férfiak és nők egyaránt – egyek vagyunk Krisztus Jézusban!