A TANÍTVÁNYSÁG ÁRA

Szókratésznek ott volt Platón, Gamálielnek Saul… A különböző vallások vezetőinek mind voltak elkötelezett, hűséges követői. Az ilyen jellegű tanítványság és Jézus tanítványsága között az a különbség, hogy az előző emberi filozófián alapul, az utóbbi viszont magának Jézus Krisztusnak a személyén és munkáján.

Olvassuk el Mt 16:24-28, Mk 8:34-36 és Lk 9:23-25 verseit! Milyen fontos üzenetet tartalmaznak e szakaszok a magukat kereszténynek vallók számára?

A keresztény tanítványság tevékeny, cselekvő kapcsolatot jelent a megváltott és a Megváltó között: mivel megváltott vagyok, követnem kell a Megváltót. Ezért mondja Pál apostol: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gal 2:20).

A tanítványság árát Lk 9:23 határozza meg: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét mindennap, és kövessen engem” (ÚRK)! Figyeljük meg a következő igéket: „tagadja meg”, „vegye fel”, „kövessen”. A tagadás szó jelentését érzékelteti a történet, amikor Péter megtagadta Jézust. Péter azt mondta: „Nem ismerem őt” (Lk 22:57). Tehát, ha a tanítványság azt kívánja tőlem, hogy tagadjam meg magam, képesnek kell lennem kimondani: „nem ismerem magam, az énem halott”. Énem helyett Krisztusnak kell élnie bennem (Gal 2:20). Másodszor, a mindennapi keresztviselés felhívás arra, hogy folyamatosan meg kell feszítenem magam. Harmadszor, Krisztus követése azt is jelenti, hogy minden utam felé vezet, életem középpontjában Krisztus áll, egyedül csak Ő!

Jézus tovább fejtegeti a tanítványság árának kérdését Lk 9:57-62 verseiben. Itt arról beszél, hogy senki és semmi nem előzheti meg Őt a fontossági sorrendben. Ő, egyedül csak Ő a legfontosabb baráti kapcsolatainkban, közösségi életünkben, munkánkban és istentiszteletünkben. A keresztény tanítványságban az énünk meghalása nemcsak egy lehetőség a sok közül, hanem elengedhetetlen szükségszerűség. „Amikor Krisztus elhív valakit, megparancsolja neki, hogy jöjjön hozzá és haljon meg… Ez mindig ugyanazt a halált jelenti: meghalok Jézus Krisztusban, meghalok az óembernek… Csak az az ember képes követni Krisztust, aki saját énjének meghalt” (Dietrich Bonhoeffer: The Cost of Discipleship. New York, 1965, The Macmillan Co. 99. o.).

Nekünk mibe került Krisztus követése? Gondoljuk át alaposan válaszunkat és mindazt, ami abból következik!


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2015. 2. negyedév

Lukács evangéliuma

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: