SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 10:5-15; 16:24-28; Lukács 5:1-11; 6:12-16;

9:1-6, 23-25; 10:1-24

„Azután azt mondta mindenkinek: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét mindennap, és kövessen engem” (Lk 9:23, ÚRK)!

A „tanítvány” szó követőt, tanulót jelent. Több mint kétszázötven alkalommal szerepel a Bibliában, többnyire, de nem kizárólag az evangéliumokban és Az apostolok cselekedeteiben.

Ha tanítványként élünk, ez erővel tölti be lelkünket, újabb és újabb kihívások elé állítja elménket, és arra késztet, hogy az Istennel és embertársainkkal való kapcsolatunkban a legvégsőkig elmenjünk. Nem lehetünk tanítványok anélkül, hogy teljesen elköteleznénk magunkat Krisztus és üzenete iránt. Vajon létezik ennél magasabb rendű elhívás?

„Isten úgy fogadja az embert, ahogy van, és szolgálatra neveli, ha aláveti magát neki. Ha a lélek befogadja Isten Lelkét, az életre kelt minden képességet. A Szentlélek vezetésével a maradéktalanul Istennek szentelt értelem harmonikusan fejlődik, s megerősödik, hogy felfogja és teljesítse Isten követelményeit. A gyenge, ingatag jellem erőssé, állhatatossá válik. A folyamatos odaszentelődés olyan szoros kapcsolatot hoz létre Jézus és tanítványa között, hogy a keresztény gondolkodása és jelleme az Övéhez hasonlóvá válik” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 200. o.).

Ezen a héten azt fogjuk tanulmányozni, miként hívta el Jézus a követőit. Átgondoljuk, hogy mit tanulhatunk mindebből, ami segít folytatni az általa megkezdett munkát a földön.