„Ha József és Mária imáikban Istennel időztek volna, akkor felismerik megbízatásuk szentségét, és nem veszítik szem elől Jézust. Egyetlen nap hanyagsága miatt elvesztették a Megváltót, s három napi aggódó keresésbe tellett, mire megtalálták. Így van ez velünk is: üres fecsegéssel, gonosz beszéddel vagy az ima elhanyagolásával egyetlen nap alatt elveszíthetjük a Megváltó jelenlétét, és napokon át szomorúan kereshetjük, mire megtaláljuk Őt, és újra elnyerjük a békét, amit elveszítettünk” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 61. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. A kísértés önmagában nem bűn. Bibliai értelemben magában hordozza a megszentelődés lehetőségét. Megkísértetni egy dolog, bűnbe esni azonban már más. Ugyanakkor milyen felelősségünk van azért, hogy mindent megtegyünk a kísértés elkerüléséért?

2. A filozófusok és teológusok gyakran említik a „metanarratívát”, vagyis a nagy elbeszélést, a széles ívű témát, aminek keretében zajlik minden történés. Másként fogalmazva a metanarratíva a háttér, az összefüggés, amelyben kibontakoznak a történetek (emberek, országok történetei) vagy események. Hetednapi adventistaként a nagy küzdelmet tekintjük metanarratívának, vagyis a földi és mennyei események hátterének. Milyen bibliaszövegek bizonyítják a nagy küzdelem valóságát, és hogyan segít ez magyarázatot találni arra, ami a világban történik?

3. Melyek a legfőbb bibliai ígéretek arról, hogy Isten erejével legyőzhetjük az utunkba kerülő kísértéseket? Miért olyan könnyű mégis elbukni, még ha ismerjük is ezeket az ígéreteket?

4. Az e heti tanulmány egyik szakaszában olvastuk: „Ahhoz, hogy valaki elbukjon egy kísértésben, első lépésként kételkednie kell Isten Szavában.” Beszélgessünk erről! Miért van ez így?

5. A bálványimádás mely formája lehet sokkal alattomosabb annál, hogy leborulunk valami más előtt, és az Úr helyett azt imádjuk?