Lukács evangéliuma 3. fejezetében János különleges szerepben jelenik meg, amit a megváltás tervében betöltött. Azt biztosan elmondhatjuk a prédikációiról, hogy nem vonta be cukormázzal a szavait a tömeg megnyerése érdekében.

Olvassuk el Lk 3:1-14 verseit! János szavaiban rengeteg a fontos igazság, nemcsak akkori hallgatói, hanem a mi számunkra is, akik ma olvassuk. Milyen személyes üzenetet hallunk meg János szavaiból?

A megtérés nem csupán teológiai fogalom, hanem életmódot jelent. A szó eredeti görög megfelelője a metanoia, ami a gondolkodás megváltozására utal és új életformához vezet.

A megkeresztelkedni szó teljes víz alá merítést jelent. Az alámerítésnek nagyon mély a jelentősége. A zsidók már a János szolgálatát jóval megelőző időben is fontosnak tartották az alámerítéses keresztséget. Bevett gyakorlat volt ez, amikor pogányok zsidó hitre tértek át.

János keresztségre szólította fel az embereket, és ezzel új alapelvet vezetett be: a keresztség annak nyilvános megvallása, hogy az illető megtagadja régi, bűnös életét és felkészül a Messiás eljövetelére. Keresztelő János így mutatta be a bűn megtagadásának és az új életre való odaszentelődésnek a jelképes cselekedetét. Aki megkeresztelkedett, új életét továbbiakban a Messiás nemsokára megalapítandó országának polgáraként élte. János nem habozott hozzátenni, hogy ő ugyan csak vízzel keresztel, ám aki utána jön, „majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel” (Lk 3:16, ÚRK). Itt egy igen fontos ténnyel találkozunk: a víz alá merítéses keresztség csak külső szimbóluma a belső változásnak, amit végül a Szentlélek keresztsége fog megpecsételni.

Olvassuk el Róm 6:1-6 verseit! Milyen lelki tanulságokat fogalmaz meg Pál apostol a keresztség jelképes cselekedetéről? Figyeljük meg, milyen párhuzamot von a bemerítés pillanata, majd a vízből való kiemelkedés, valamint aközött, hogy meghalunk a bűnnek és élünk az igazságnak? Miként tapasztaltuk a Krisztusban való új élet valóságát? Mely területek maradtak „alámerítetlenek”?