SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 14:13-14; Lukács 3:1-14, 21-22; 4:5-8,

9-13; Róma 6:1-6

„És leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm” (Lk 3:22, ÚRK)!

Ahogyan a múlt heti tanulmányban láttuk, Lukács nagy történelmi személyiségek egész sorát vonultatja fel, ami hitünk szerint segít megerősíteni az olvasót abban, hogy Jézus és János is éppolyan valóságos és történelmi személyek, mint ezek az ismert államférfiak.

Van azonban egy másik oka is annak, hogy Lukács megemlíti e befolyásos személyeket. Velük állítja ugyanis ellentétbe a puszták szerény vándorát, Keresztelő Jánost, az Istentől küldött hírnököt, aki a világtörténelem legjelentősebb eseményére készítette elő az utat: Jézus, a világ Megváltója eljövetelére. Milyen érdekes, hogy Isten nem a világ „nagyjai” közül választott ki valakit, hogy hírül vigye a Messiás érkezését, inkább a legszerényebbek egyikét hívta el e feladatra.

A tudósok összevetették e nagy történelmi személyiségekkel kapcsolatos dátumokat, és kutatásuk alapján Keresztelő János, valamint Jézus szolgálatának kezdete Kr. u. 27-28-ra esik. A Római Birodalom nagyságainak uralkodása idején történt, hogy Jézus megkeresztelkedett és megkapta a menny áldását, miszerint Ő az Isten szeretett Fia (Lk 3:22). Lukács fontosnak tartja, hogy rögtön az elején leszögezze ezt a tényt, még mielőtt „szép rendben” bemutatja olvasóinak Jézus Krisztus küldetését és szolgálatát.