A BETLEHEMI JÁSZOL

Lukács egy történelmi megjegyzéssel kezdi a betlehemi jászol történetét. József és Mária azért hagyták el názáreti otthonukat, mert el kellett utazniuk szülővárosukba, Betlehembe, ugyanis Augustus császár, Róma uralkodója népszámlálást rendelt el abban az évben, amikor Szíriában Cirenius volt a helytartó. Az ilyen történelmi részletek arra késztetik a Biblia tanulmányozóit, hogy értékeljék Lukács készséges engedelmességét a Szentléleknek, amikor történelmi keretbe helyezte Jézus testté válását.

Elmélkedjünk azon, hogy milyen szegény körülmények közé született meg Jézus! Vessük össze a „bepólyálta”, „jászolba fektette”, „nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál” kifejezéseket Pál leírásával, amelyben azt fejtegeti, hogy mennyire leereszkedett hozzánk a Megváltó (Fil 2:5-8). Milyen utat járt be értünk Jézus?

A menny Ura születésének szegényes körülményeiről szóló leírás a jászolhoz érkező első látogatókkal, a pásztorokkal folytatódik. Nem a gazdagoknak és hatalmasoknak, nem is az írástudóknak és a papoknak, és még csak nem is a földön uralkodóknak jelentették az angyalok „a nagy örömet” (Lk 2:10), hanem a szegény, megvetett pásztoroknak. Figyeljük meg az üzenet magasztos, mégis egyszerű szavait: Üdvözítő született nektek Dávid városában. Ő az Úr Krisztus, a Felkent. Bepólyálva találjátok egy jászolban (a szerző fordítása). A menny legdrágább ajándéka ilyen egyszerű viszonyok közé érkezett, de dicsőséget hozott Istennek, a földön pedig békességet és jóakaratot az embereknek (14. vers).

Lukács beszámolója az angyal szavairól (Lk 2:9-12) a keresztény teológia három sarkalatos pontját emeli ki. Először is, az evangélium jó híre „minden népnek” szól. Jézusban a zsidók és a pogányok egyaránt Isten népe lesznek. Másodszor, Jézus a Megtartó, az Üdvözítő, rajta kívül nincs más. Harmadszor, Jézus Krisztus az Úr. Ez a három téma, amit olyan egyértelműen megfogalmaz Lukács, később az apostolok prédikációinak, különösen Pál beszédeinek az alapja lett.

Gondoljuk csak át, miben is hiszünk mi, keresztények! Az egész teremtettség Alkotója (Jn 1:1-3) nemcsak belépett a világunkba, hanem nehéz élete után végül a keresztfán áldozta fel magát értünk. Ha valóban hisszük ezt, vajon nem kellene egész életünket ennek a csodálatos igazságnak alárendelni? Életünk mely területeiből látszik a Jézusba vetett hitünk? Mely részekből nem?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2015. 2. negyedév

Lukács evangéliuma

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: