SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 18:15; Lukács 1:2-3, 5-22; 2:9-12,

25-32; 2Timótheus 3:16

„Mert az Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1:37).

Lukács elsősorban a pogányoknak írta evangéliumát. Ő maga is pogány volt (lásd Kol 4:10-14), mint ahogy Teofilosz is, akinek az evangéliumot címezte.

Lukács orvos volt, de alapos tudású történészként is megállta a helyét. Az evangélium szerkesztésekor Jézus személyét korának történelmi hátterén mutatta be: Heródes volt Júdea helytartója (Lk 1:5), Augustus császár a Római Birodalom uralkodója (Lk 2:1), a jeruzsálemi templomban pedig egy Zakariás nevű pap teljesített szolgálatot (Lk 1:5, 9). Evangéliuma 3. fejezetében Lukács hat dátumot is megemlít Jézus előfutára, Keresztelő János szolgálatával kapcsolatosan.

Lukács tehát a történelembe helyezte Jézus történetét, valódi emberek közé, valódi korba, hogy beszámolójával mindenkiben maradéktalanul eloszlassa a mítosz gondolatát. Célja az volt, hogy olvasói ámuljanak és csodálkozzanak Jézus valóságos létén, mert Ő „az Üdvözítő… az Úr Krisztus” (Lk 2:11, ÚRK) és általa maga Isten lépett be a történelembe.