Mióta Jézus Krisztus velem jár,

elhallgatott a fekete madár,

mely minden év után azt sírta: Kár!

Végig az úton, tűnő éveken

azóta más madár dalol nekem.

Erőm újul csengő éneken.

Ha hervad a százvirágú tavasz,

arról dalol, hogy Jézus ugyanaz,

akár virág nyit, akár tél havaz.

Ha évek után évek tűnnek el,

és egyre sebesebben szállnak el,

– az örök ifjúságról énekel.

Arról, hogy mindig új a kegyelem,

és mindig egy, Aki itt jár velem

fénylő nappalon, sötét éjjelen.

Újulva hallgatom új dalait,

amint reájuk sorra megtanít

a csodaszárnyú, szent madár: – a hit.