Ülök és várom a kenyeret.

Öt kenyér, két hal és a gyerek

Jézus körül.

Fű. Fa. Filep, Tamás, emberek…

Távolban domb, pálma integet

Jézus felé.

Éhség, nyitott szem, száraz torok.

Tényleg megváltásra gondolok

Jézus körül?

Látnak-e csodát az emberek?

Várnak-e megáldott kenyeret

Jézus körül?

Félős csönd. Elfojtott izgalom:

hoz-e megoldást az irgalom

Jézus felől?

„Hogyan?”-on töpreng-e valaki?

Lát-e a felhőn túl az, aki

Jézus mellé

éhesen, szomjasan leült,

míg az est csöndesen szétterült

Jézus köré?

Látja tán az Atyát valaki,

áldással kezét hogy nyújtja ki

Jézus felé,

várva, hogy szeme rápillantson,

s hitből készült vacsorát osszon

Jézus keze?

Tizenkét tanítvány átélte:

sok-sok ezer szempár kísérte

Jézus szemét

s a Mester kezéből jött csodát,

mit hálaadással adott át

Jézus keze

mások kezébe. Tört a kenyér,

a hal. Nem maradt üres tenyér

Jézus körül.

Csöndben ülök. Gyomrom nem korog.

Tényleg megváltásra gondolok?

Jézus, segíts!