„Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent;

mert az Isten szeretet” (1Jn 4:8).

„A Bibliában Isten üzenete szól hozzánk, de emberi nyelven és fogalmakkal elmondva. Sokan kétségbe vonják a Szentírás Istentől való ihletettségét, és csak az emberiség több ezer éves kultúrtörténeti és irodalmi dokumentumának tartják, amely hatott a társadalomra, befolyásolta a gondolkodást, inspirálta az irodalmat és a művészetet. Ezért ahhoz, hogy e ťbeszélőŤ könyv által a felénk forduló, megszólaló Isten szavát meghallhassuk, szükségünk van arra, hogy ne az előítéletek befolyásoljanak, amikor kézbe vesszük és olvassuk, hanem tapasztalati úton ismerjük meg igazságait. A Könyvek Könyve a jellem mércéje is: ťhasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésreŤ (2Tim 3:16). Azért lényeges, hogy a Bibliát megismerjük, mert középpontjában az élő, testté lett Ige, Jézus Krisztus áll, aki otthagyta a menny dicsőségét, lejött e földre, magára vette emberi természetünket, hogy az emberi élet keretében megmutassa nekünk: Kicsoda az Isten. Egyedül Ő, aki a láthatatlan Isten képmása, mutathatta meg számunkra az Atya jellemét. ťElfátyolozva istenségének vakító ragyogását, emberként élt, hogy a föld lakói a megsemmisülés veszélye nélkül megismerjék TeremtőjüketŤ (Ellen G. White). Ennél többet Isten már nem tehetett értünk! Jobban már nem szerethetett, hiszen az Ő tulajdon Fiában az Istenség egyik személyét küldte el, hogy kinyilvánítsa szeretetét, és velünk legyen! Jézus testetöltése történelmi valóság, letagadhatatlan tény! Személye, tanítása, munkája annyira tökéletes kinyilatkoztatás volt Istenről, hogy teljes joggal és igazsággal mondhatta: ťaki engem látott, látta az Atyát. Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalamŤ (Jn 14:9, 6)…

Jézus Krisztus szeretete által az ťelrejtőzködőŤ Isten felénk fordult, kijelentette önmagát. Tiszteljük meg azzal, hogy ne fordítsunk hátat neki, és ha szavát halljuk, ne keményítsük meg szívünket! Szóljunk hozzá így: Istenünk! Milyen sokat kerestünk Téged! Köszönjük, hogy Te, akit nem értünk el a magunk erejéből, Jézusban elénk jöttél, megszólítottál és kinyilatkoztattad önmagad. Atyánkká lettél, és így megismerhettünk Téged, a szeretet Istenét” (Kárpáti Petronella: Oltalomra vágyunk. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely.; Felfedezések Alapítvány. 22-25. o.)!