„Ha azt mondom a hitetlennek: Hitetlen; halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg” (Ez 33:8). Milyen alapvető lelki elvet nyilatkoztat ki itt az Írás? Hogyan kell a hétköznapokban alkalmazni ezt az elvet?
Évekkel ezelőtt egy nyugati nagyvárosban megtámadtak egy asszonyt az utcán éjjel. A nő segítségért kiáltott. Sokan hallották, de egyetlen ember sem vette a fáradságot, hogy kihívja a rendőröket. A legtöbben kinéztek az ablakon, majd folytatták, amit addig csináltak. A nő kiáltozása hamarosan abbamaradt. Később ott találtak rá holtan, szúrt sebekkel.
Felelősek voltak a haláláért azok, akik hallották a sikolyát, de nem tettek semmit? Még ha nem is ők támadtak rá, vajon nem a tétlenségük miatt halt meg?
Milyen fontos üzenetet találunk Péld 24:11-12 és 23-28 verseiben?
Mózes törvénye világosan figyelmeztet, hogy vétek terheli azt, aki nem számol be arról, aminek tanúja volt (3Móz 5:1). Lehet, hogy nem áll módunkban megakadályozni egy bűncselekményt, de ha elhallgatjuk, amit láttunk, részesek vagyunk a bűnös vétkében. Hallgatásunkkal cinkosokká válunk.
Viszont ha beszámolunk az igazságról, „igaz beszédekkel” (Péld 24:26, ÚRK), megfelelő módon járunk el, felelősségteljesen viselkedünk. Ezt az Ige az ajakra adott csókhoz hasonlítja, azt közvetítve, hogy aki így tesz, az törődik a másikkal.
Rettenetes dolog hallgatni és semmit nem tenni, amikor egy nőt gyilkolnak az utcán. Viszont mi a helyzet sok olyan gonoszság esetében, ami előfordul a világban: éhínség, háború, igazságtalanság, fajgyűlölet, gazdasági elnyomás? Milyen felelősség terhel bennünket ezekkel kapcsolatban?
Letöltés |