„A pletykálkodás és a rossznyelvű fecsegés lelkülete Sátán kedvenc eszköze, ami által egyenetlenséget és viszályt szít, elválasztja egymástól a barátokat és sokak hitét aláássa álláspontjaink igazságának tekintetében. A testvérek túlságosan készségesek arra, hogy olyan hibákról és vétségekről beszéljenek, amelyek szerintük megvannak másokban, leginkább azokban, akik rendíthetetlenül képviselik a feddő és figyelmeztető üzeneteket, amelyeket Isten rájuk bízott” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. [Bizonyságtételek.] 4. köt. 195. o.).

„Az ilyen panaszkodó [testvérek] gyermekei mindezt nyitott fülekkel hallgatják, és megkapják a rosszindulat mérgét. Szülők így vakon elzárnak olyan csatornákat, amelyek által gyermekeik szívét el lehetne érni. Hány család fűszerezi napi ételeit kétellyel és megkérdőjelezéssel! Ízekre szedik barátaik jellemét és ínycsiklandozó desszertként tálalják fel. A különleges rágalom aprócska darabkáját körbekínálják, hogy bárki hozzászóljon, nemcsak felnőttek, de gyerekek is. Ilyen módon szégyent hoznak Istenre. Jézus így szólt: 'amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg' (Mt 25:40). Tehát Krisztust alázzák meg és bántják azok, akik szolgáit leszólják” (u. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Mindig nehéz helyzetet teremt, ha olyasvalaki tesz rosszat, akit szeretünk, aki fontos számunkra. Ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy az ember megpróbálja eltussolni a dolgot. Hogyan lehet megtalálni a helyes egyensúlyt ebben az esetben? Persze mondani sem kell, hogy fontos megbocsátást tanúsítani, mint ahogy nekünk is megbocsátanak, ha hibázunk. Vajon azt jelenti-e a megbocsátás, hogy az ember számonkérés, következmények nélkül tehet rosszat? Akkor mi a helyes eljárási mód ilyen esetekben?

2. Amint a heti tanulmányunk érintette, a legtöbb dolog az életben különösen bonyolult, mindennek számos oldala van. Tehát általában még az is, amiben történetesen igazunk van, jóval összetettebb, mint gondolnánk. Hogyan tanulhatunk meg egyrészt nyitottan, mégis bölcsen viszonyulni az ilyen helyzetekhez?

3. Milyen válfajai léteznek a szavak nélkül közvetített hazugságnak?