Olvassuk el Példabeszédek könyve 18. fejezetét! Itt ugyan más témák kerülnek elő, igyekezzünk mégis arra összpontosítani, ami a szavakra vonatkozik! Milyen fontos elveket találunk itt azzal kapcsolatban, amit kimondunk, ill. amit nem?

Megint csak szembetaláljuk magunkat azzal a gondolattal, hogy szavaink számottevő erővel bírnak. Most azt látjuk, hogyan okozza önnön vesztét a szavaival a bolond ember. A 13. vers különösen kifejező. Milyen könnyű megszólalni, mielőtt figyelmesen meghallgatnánk és megértenénk, hogy mit mond a másik! Mennyi felesleges fájdalomtól és veszekedéstől megkímélhettük volna magunkat – és másokat is –, ha megtanultuk volna alaposan végiggondolni a hallottakat, és csak azután válaszoltunk volna! Valóban van úgy, hogy a hallgatás a legjobb felelet.

Miért hasonlítható a bölcs ember beszéde a mély vízhez (Péld 18:4)?

A mély víz hasonlatát pozitív értelemben veszi a Példabeszédek könyve, a bölcsesség jelképeként (Péld 20:5). A csendesség, valamint a tartalmas mélység, gazdagság gondolatát érzékelteti. A bölcs ember nem felszínes. Szavait mély gondolkodásból és személyes tapasztalatokból meríti. Ugyan ki ne hallgatná szinte csodálattal, elismeréssel a nyilvánvalóan bölcs és nagy tudású emberek mély gondolatait?

Hogyan értsük Péld 18:21 versét? Mit jelent?

A Példabeszédek könyve ismét felhívja a figyelmet arra, amit már amúgy is tudnunk kellene: szavainkban erő van, és jóra meg rosszra egyaránt felhasználhatjuk azokat – életre, de halálra is vezethetjük az embereket általuk. Mennyire meg kell hát gondolni, mit mondunk ki!

Idézzünk fel egy esetet, amikor rettenetesen megbántott valaki azzal, amit mondott! Mit tanultunk meg akkor a szavak erejét illetően? Ezek szerint miért fontoljuk meg jól, mielőtt bármit is kimondanánk?