Amint eddig is láttuk, a Példabeszédek könyvében a tanítás nagy része az emberek két csoportjának összehasonlításával történik. „A bölcs ezt teszi, a balga pedig azt.” „A hívő így cselekszik, míg a gonosz úgy.”
A valóságban viszont általában mindannyiunkban van valamennyi a bölcsességből és a balgaságból is. Jézus kivételével minden ember bűnös, egyaránt szűkölködünk „az Isten dicsősége nélkül” (Róm 3:23). Azonban Istennek hála, a következő versben nagyszerű ígéretet kapunk. Igaz, bűnösök vagyunk, ám hit által megigazulhatunk „ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által” (Róm 3:24).
Végeredményben az egész emberiség a két tábor valamelyikében lesz: vagy a megváltottak, vagy az elveszettek között.
Jn 3:16 értelmében milyen kétféle sorsra jut az egész emberiség?
Olvassuk el Példabeszédek könyve 13. fejezetét! Hogyan állítja szembe egymással ez a szakasz az igazak és a gonoszok tapasztalatát, sorsát?
A bölcset a hosszan égő lámpáshoz hasonlítja az Ige, míg a gonoszt a kihunyt fényhez (Péld 13:9). A bölcs élvezi munkája jó gyümölcsét, míg a gonosz learathatja a rosszat (2. és 25. vers). Gyermekei által (Péld 13:22) a bölcsnek a maga korán túl is lesz jövője; a gonosz viszont idegenekre, sőt talán éppen az igazra hagyja vagyonát (Péld 13:22).
Az egésznek az a lényege, hogy jobb az Istenbe vetett hittel és engedelmességgel töltött élet, mint az engedetlenség és a balgaság élete.
Félretéve kissé az örök élet ígéretének óriási jelentőségű kérdését, milyen közvetlen, napi előnyökkel jár az, ha Krisztusba vetett hittel éljük az életünket?
Letöltés |