Olvassuk el Példabeszédek könyve 12. fejezetét, és összpontosítsunk a szavakra, főleg az igazság és a hazugság összefüggésében! Milyen üzenetet találunk itt a becsületességről és a hazugságról?

Sissela Bok filozófus meggyőzően bizonyította, miként árt a hazugság az egész társadalomnak: „Tehát az a társadalom, amelynek tagjai nem voltak képesek különbséget tenni az igaz és a megtévesztő üzenetek között, összeomlott” (Sissela Bok: Lying: Moral Choice in Public and Private Life. [Hazugság: Erkölcsi döntés a közéletben és a magánéletben.] New York, 1978, Pantheon Books. 19. o.). Hasonlóképpen Augustinus is megjegyezte, amit Bok idézett is a könyvében, hogy „amikor az igazság tiszteletét letörik vagy akár csak kissé meggyengítik, minden más dolog kérdéses marad” (i. m. xv. o.).

„A hazug ajkak utálatosak az Úrnál. Kijelenti, hogy a szent városba ’nem megy… be semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik’ (Jel 21:27). Ne kezeljük lazán vagy bizonytalanul az igazmondást! Legyen az életünk része! A hit hajótörését jelenti, ha valaki kapkod és lazán kezeli az igazságot, színlel a saját, önző terveinek megfelelően… Aki olyasmit ejt ki a száján, ami nem igaz, eladja a saját lelkét, méghozzá olcsó áron. Hamissága látszólag jó szolgálatot tesz valamilyen szükséghelyzetben. Talán úgy látja: előrehalad az üzleti életben, amit becsületes úton nem tudna elérni, végül azonban oda jut, hogy képtelen lesz bárkiben megbízni. Mivel ő maga meghamisítja az igazságot, nincs bizalma mások szavában” (Ellen G. White: My Life Today. [Az életem ma.] 331. o.).

A szavak erejéről gondolkodva ki kell térnünk a hazugságra is, hiszen a legtöbb hazugságot szavakba öntik. Amikor hazudtak nekünk, vajon melyikünk nem érzett már kínzó fájdalmat, nem érezte úgy, hogy elárulták, beszennyezték? Nem nehéz elképzelni, hogy teljes káoszba fordul a társadalom, ha a hazugság lesz a norma, nem pedig az attól való eltérés! Közelíthetünk ehhez a kérdéshez másik szögből is: milyen hatása van a hazugságnak arra, aki hazudik? Némelyek annyira hozzászoktak már a hazudozáshoz, hogy nem is zavarja őket. A legtöbben azonban éreznek még bűntudatot, szégyent, ha nem az igazságot képviselik, ami azért jó, mert azt jelenti, hogy valamennyire még nyitottak a Szentlélek előtt. Gondoljunk csak bele, milyen veszélyben van az, aki rá se ránt, ha valami hazugságot mond!

Mikor hazudtál utoljára? Milyen érzés fogott el, amikor megtetted?