Mit tanulhatunk a hangyától (Péld 6:6-8)?

A hangyák nemcsak keményen dolgoznak (keményebben, mint az ember, ha összehasonlítjuk, hogy testükhöz képest mekkora terhet képesek cipelni), de önállóak is, nincs szükségük felügyeletre. Szorgos munkájukra leginkább a jövő ösztönzi őket. „Számítanak” rá, hogy nehéz idők következnek (jön a tél), ezért felkészülnek. Vagyis a hangya arra tanít, hogy bölcs dolog a jövőre gondolni, amikor valamilyen tevékenységet végzünk. „Ez olyan kérdés, amelyet minden szülőnek, minden tanítónak és minden tanulónak meg kell fontolnia, minden embernek meg kell szívlelnie: ifjúnak és öregnek egyaránt. Az az üzletvitel vagy életterv, amely csak ennek a földi életnek rövid éveit foglalja magában, és nem tesz előkészületet a vég nélküli jövőre – legyen az bármilyen tökéletes és kifogástalan, nem ér semmit” (Ellen G. White: Előtted az élet. Nevelés. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 144. o.).

Mit tudhatunk meg a restségről (Péld 6:9-11)?

A restnek van mit tanulnia a hangyától, és nem fordítva! „Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs” (Péld 6:6)! Míg a hangyák szorgalmasan munkálkodnak, a lusták alszanak. A hangyák dolgoznak, gyűjtenek télre, a restek viszont összefonják a kezüket, ami a hanyagságot jelképezi. A hangyák még önmagukon is túltesznek, amikor a saját súlyuknál is nagyobb terheket cipelve készülnek a jövőre. A lusták azonban a jelenben élnek és csak saját magukkal foglalkoznak.

Az Ige itt elítéli a lustaságot, a restséget, de azt sem feledhetjük, hogy az élet nem csupán a munkáról és a pénzkeresésről szól. A munkás hétköznapok viszonylatában bemutatott szombatnap hogyan segít megtalálni a helyes egyensúlyt?