Valaki egyszer így fogalmazott: „Uram, védj meg a barátaimtól! Az ellenségeimet tudom kezelni.” A Példabeszédek könyve érinti a barátság sebezhetőségének kérdését is. Tanácsot ad arra nézve, hogyan tarthatjuk meg a barátainkat, de arra is, miként védjük meg magunkat tőlük, ha éppen erre lenne szükség. A barátként fordított héber szó még azt is jelenti, hogy szomszéd – aki közel áll hozzánk, már a barátunk vagy talán az lehet. A bibliai bölcsesség nagyra tartja az emberi kapcsolatokat, ezért szólít megfontoltságra és tiszteletre e téren.

Salamon milyen problémára utal Péld 6:1-5 szakaszában? Mi a megoldás? Még milyen lényeges lelki elvvel találkozunk itt?

A Tóra arra bátorít, hogy segítsük a szegényeket és kamat nélkül adjunk kölcsön (2Móz 22:25), a bölcsesség tanácsa viszont óva int az adósságban lévő barát meggondolatlan anyagi támogatásától. A jótékonyság kötelessége nem zárja ki az igazság iránti kötelezettségünket (2Móz 23:2-3). Amikor csak módunkban áll, szükséges a nagylelkűség, ugyanakkor bölcsen gondolkozzunk, nehogy jó szívünk miatt mi magunk kerüljünk bajba (vö. Péld 22:27).

Éppen ezért hangzik a bölcs tanács a Példabeszédek könyvében. Az első figyelmeztetés a szavainkra vonatkozik. Fontos helyesen értékelni a körülményeket, meggyőződni róla, hogy telik-e a barátunk megsegítésére. Csak akkor szóljunk és tegyünk ígéretet, ha ez a helyzet! Való igaz, hogy a baráti szeretet vagy a pillanatnyi érzések olyan ígéretet mondathatnak ki velünk, amit idővel megbánhatunk.

Bármilyen jók is a szándékaink, a tettek előtt feltétlenül mérlegelni kell a helyzetet, nehogy olyasmire kötelezzük el magunkat, amit nem áll módunkban teljesíteni. A lényeg, hogy ha szorult helyzetbe kerülünk, minden tőlünk telhetőt tegyünk meg a megoldásért, akár megalázkodásra, akár a hibánk elismerésére, akár kegyelemért folyamodásra van szükség.

Hogyan tanuljuk meg egyensúlyban tartani a vágyainkat, hogy egymás terhét hordozzuk (Gal 6:2), de az itt vizsgált tanítás szellemében?