Miért csapda az, ha az ember bölcs a maga szemében (Péld 3:7)?

Amikor valaki felettébb okosnak tartja magát, az lesz az illúziója, hogy a bölcsességhez nincs szüksége Istenre. Ezzel azonban kilátástalan helyzetbe kerül: „A bolond felől jobb reménységed lehet, mint felőle” (Péld 26:12, ÚRK). A bölcsesség itt ismét hitbeli elköteleződésként jelenik meg. Azt jelenti bölcsnek lenni, hogy megtartod Isten parancsolatait (Péld 3:1), „szeretet és hűség” jellemez (Péld 3:3, RÚF) és bízol „az Úrban” (Péld 3:5). A bölcsesség Istennel való meghitt kapcsolatot sejtet. Figyeljük meg az isteni hatásra adandó személyes válaszunk székhelyére, a szívre tett többszöri utalást (Péld 3:1, 3, 5)! (Már Péld 2:10 is említette a szívet, hogy ott költözik belénk a bölcsesség.)

Olvassuk el Péld 3:13-18 szakaszát! Milyen jutalom jár együtt a bölcsesség ajándékával?

A bölcsesség az élettel és az egészséggel összefüggésben jelenik meg (Péld 3:2, 8, 16, 18, 22). Az egyik legkifejezőbb kép az „élet fája” (Péld 3:18, RÚF), aminek az ígérete számos alkalommal olvasható a könyvben (Péld 11:30; 13:12; 15:4). Ez a hasonlat az Éden kertjére utal. Az ígéret nem arra vonatkozik, hogy a bölcsesség megszerzése adna örök életet. Itt inkább azzal a gondolattal találkozunk, hogy bizonyos mértékig visszakapható annak az életnek a minősége, amit ősszüleink az Édenben élveztek Istennel. Ha vele éljük az életünket, lehet némi elképzelésünk az Édenről, egyfajta képet kapunk róla. Sőt, megtanuljuk remélni, hogy visszakaphatjuk, amit elvesztettünk, hiszen Isten megígérte (lásd Dán 7:18).

Miért van olyan életbevágó szükségünk a bölcsességre (Péld 3:19-20)?

Ebben a szövegösszefüggésben a teremtési történetre vonatkozó váratlan utalás szinte furcsának tűnhet. Viszont a 18. vers érvelését újból megerősíti az a megállapítás, hogy a bölcsességnek a teremtésnél is szerepe volt, ami így összekapcsolja a bölcsességet az élet fájával. Nem jelentéktelen kitétel, hogy Isten bölcsességhez folyamodott a menny és a föld megalkotásakor. A bölcsesség hatóköre egyetemes, messze túlér földi létünk határain, hat az örök életünkre is. Ennek tanulságát az Éden kertjét idéző élet fájára is vonatkoztatja. Ez a szempont szintén benne rejlik a most vizsgált szakaszt záró ígéretben: „Dicsőséget örökölnek a bölcsek” (Péld 3:35, RÚF).