Gyerekkoromban láttam ilyen cirkuszokat.
Két-három ember szórakoztatta a tisztelt
nagyérdeműt, néhány hiányos öltözékű hölgy
kíséretében, nagyjából ugyan az a személy
produkcióival. Akár egy lelkész szolgálata;
mert Ő az artista, aki minden zuhanó
embert el tud kapni.
Erőművész, aki kitartóan tudja cipelni
az általában nagyon rossz fogású gyülekezeti
és egyéni terheket.
Illuzionista, aki békít. Eltüntet sérelmeket.
Persze sokan azt szeretnék, ha személyeket is
el tudna tüntetni.
Állatszelidítő: van, aki bátran, hittel és
bizalommal vonul a „ketrecbe”, de akad
olyan is, aki az ostorban hisz. Minden esetre
a feje szüntelen veszélyben „forog”, és bizony
előfordulnak sérülések.
Végül ő a bohóc is; a nevető, de
belül bizony a síró, akit alig-alig tapsolnak
vissza, a kedves, alázatosan hajlongó
cirkusz igazgatót, mert hát, az is Ő.