Számos honfitársához hasonlóan Pál is úgy hitte, hogy igen jól áll lelki téren. Majd felismerte, hogy Jézus az Isten Fia, „aki szeretett engem és önmagát adta érettem” (Gal 2:20). Hirtelen meglátta, hogy nincs üdvössége, hanem elveszett; nem Isten szolgája, inkább az ellensége; nem igaz ember, hanem első a bűnösök között. A hályog lehullott a szeméről, vagyis arról, ahogyan az Ószövetséget értelmezte. Egészen átformálta a szívét az a kinyilatkoztatás, amit Isten személyesen neki adott a Szentíráson keresztül, örökre megváltoztatva az életét. Addig nem fogjuk megérteni Pál leveleit, amíg rá nem ismerünk azokra az alapvető tényekre, amelyek a megírásukra késztették.

Az előző bekezdés fényében olvassuk el 2Kor 3:14-16 verseit, majd pedig a 2-6. verseket! Mit nevez Pál döntő lépésnek e szakaszokban?

A régi szövetség jelentése csak akkor válik világossá, amikor az ember „megtér az Úrhoz” (16. vers). Jézus az üdvösség útja, minden vele kezdődik és végződik. Izráel népe a saját engedelmességében bízott, mint ahogy Pál is a megtérése előtt, ezért számukra a régi szövetség a halál eszköze volt. Miért? „Mert mindnyájan vétkeztek” (Róm 3:23), beleértve Izráel népét is, tehát a parancsolatok csak kárhoztathatták őket (2Kor 3:7). Ezzel szemben viszont a korinthusi hívők Krisztus „levele” voltak, „nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével… felírva; és nem kőtáblára, hanem az szívek hústábláira” (2Kor 3:3, új prot. ford.).

Hogyan határozza meg az evangélium jelentését Pál (Róm 1:16-17; 3:24-26)? Mi az, amit mindannyian kapunk Krisztustól hit által?

Az evangélium „Istennek hatalma minden hívőnek idvességére” (Róm 1:16). A megigazulás alapját nem a saját cselekedeteink képezik, hanem az, amit Krisztus tett értünk, és hit által tarthatunk igényt rá. Ez a hitünk növekszik „hitből hitbe” (17. vers). Pál a Római levél többi részében fejti ki, hogy mit is ért ez alatt, és a lényegét a 3. fejezet végén találjuk. Krisztus által megváltást nyertünk (Isten visszavásárolt bennünket, amikor megfizette bűneink büntetését), megigazíttattunk (felszabadít a bűnteher alól és kegyelem által megtisztít), valamint bűnbocsánatot is adott (Isten visszafogad bennünket és „elfelejti” múltbeli bűneinket). Csodálatra méltó az, hogy Krisztus áldozata révén Isten bebizonyítja: igazságos, amikor megigazítja a Jézus hitét elfogadó bűnösöket!