Isten Lelke Illés által munkálkodott, hogy helyreálljon a kapcsolat közte és Izráel között. Illés munkájának a túlnyomó többségére azonban nem a Kármelen került sor, ott csak elkezdte, majd folytatta kis falvakban és otthonokban, valamint a jövő lelki vezetőit képezve a prófétaiskolákban, hogy megsokszorozza az ébredésért és a reformációért végzett munkájának az erejét.

Hogyan viszonyul a Jak 5:19-20 verseiben bemutatott munka ahhoz, amit Illés, Keresztelő János és mások tevékenységéről tudhatunk (lásd még Lk 1:16-17; ApCsel 3:19)?

Gyakran megfeledkezünk arról, hogy Illés éveken át milyen szelíden és türelmesen dolgozott. Keresztelő János is arra összpontosított, hogy visszavezesse az embereket az igazsághoz, megtérésre, keresztségre ösztönözze őket, egyénenként. Jézus igen hasonló módon mutatta be a saját munkáját is: hogy az embereket a tévedésből visszavezesse az igazsághoz (Jn 8:43-45). Jak 5:19-20 verseinek általánosított helyzete olyan feltételes módban jelenik meg a görögben, amiből világosan kitűnik, hogy nem áll fenn kimondott hitehagyás, de lehetséges. Az igazságtól való eltávolodás nemcsak a tantételek terén visz hitehagyásba, hanem az életmódban is, mert igen gyakran előfordul, hogy az első elvezet a másodikhoz. Kételyek fogalmazódnak meg a hitelveinket illetően, majd a viselkedés ingataggá válik és végül nyilvánvalóvá lesz a hitehagyás. Aki visszafordít egy „bűnöst… az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól” (Jak 5:20). Az előzőekben elhangzottakat összefoglalva Jakab azt kéri hittestvéreitől, hogy hasonló munkát végezzenek, mint Illés, vezessék vissza az embereket Istenhez. Ehhez a munkához sok türelem, együttérzés, kedvesség és alázat kell: „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is” (Gal 6:1).

Az volt Illés munkája, hogy az emberek szívét Isten és a népe felé fordítsa, nem az, hogy eltávolítsa őket! Általában nagyon is tisztában vagyunk a saját bűnünkkel, nem kell arra másoknak külön rámutatni. Amire nagyobb szükség van, az a Jézus által bemutatott és halála árán lehetővé tett bűnbocsánat. A lelkeknek a haláltól való megmentése csak a bűnök „elfedezése” (Péld 10:12) útján lehetséges, ha a saját életünkbe átültetjük az evangéliumi elveket és a kegyelem eszközeivé válunk.

Gondoljunk most valakire, aki nagyon rosszat tett, és ezzel tisztában is van! Mit tehetünk, mit mondhatunk neki, amivel közelebb hozhatnánk az Úrhoz?