A testi gyógyulásnál fontosabb a lélek gyógyulása. Végtére is nem az a célunk, hogy egészségesebbé tegyük a bűnösöket, inkább a Jézusban található örök élet felé vezető utat akarjuk megmutatni nekik! Talán éppen ezért van az, hogy az e heti szakaszunkban az egyetlen világos utalás a gyógyulásra az alapigében, a 16. versben található, ami a 13-15. versek általános, feltételezett helyzeteinél továbbhalad. Ebben a versben a gyógyulásra használt szó (iaomai) túlmutat a testi betegség meggyógyításán (lásd pl. Mt 13:15). Mivel már a 15. vers is célzott a gyógyulás szélesebb értelemben vett jelentésére (a feltámadásra), Jakab összekapcsolja a betegséget és a bűnt, hiszen az utóbbi a gyökere az összes problémánknak. Nem mintha minden egyes betegséget vissza lehetne vezetni valamilyen konkrét bűnhöz, de a betegség és a halál annak a következménye, hogy bűnösök vagyunk.
Milyen gyógyulásról számolnak be a következő igehelyek, és minden esetben mi volt az alapja? Mk 2:1-12; vö. Zsid 12:12-13; 1Pt 2:24-25
A Jézusba vetett hit kigyógyít a lelki gyengeségből és a bűnből. Bizonyos értelemben Jézus minden gyógyítása egy példázat volt, amivel a figyelmet egy mélyebb dologra, a megváltás szükségességére akarta felhívni. Márk evangéliuma 2. fejezetében a gutaütött leghőbb vágya valóban a lelki gyógyulás volt, éppen ezért biztosította Jézus azonnal, hogy megbocsáttattak a bűnei. „…nem is annyira a testi gyógyulásra vágyakozott, mint inkább a bűn terhétől való szabadulásra. Ha megláthatná Jézust, és megbizonyosodhatna a menny megbocsátásáról és békéjéről, megelégedne akár az élettel, akár a halállal, Isten akarata szerint” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 215. o.). Isten mai gyógyítóinak minden elérhető orvosi eszközt fel kell használniuk a betegségek kezelésére, de arra kell törekedni, hogy az egész ember helyrejöjjön, nemcsak erre az életre, hanem az örökkévalóságra nézve is!
A gyógyuláshoz tartozik a kapcsolatok helyreállítása is, és éppen ezért szólít fel Jakab: „Valljátok meg bűneiteket egymásnak” (Jak 5:16), ami azt jelenti, hogy annak, akit megbántottunk (Mt 18:15, 21-22). Vagyis ha ártottunk valakinek vagy megsértettünk valakit, akkor ezt valljuk meg neki. Akkor az Úr áldása megnyugszik rajtunk, mert a bűn megvallása folyamatának része, hogy az ember meghal énjének. Krisztus képmása csakis úgy rajzolódhat ki bennünk, ha énünk meghal.
Letöltés |