Milyen érdekes ellentétet állít elénk Jak 5:13 verse? Hogyan gyakorolhatjuk a saját életünkben azt, amit Jakab itt tanácsol?

Itt ugyan két különböző dologról (a szenvedésről és az örömről) van szó, az imával és a dicsérő énekkel Jakab mégis összekapcsolja őket: imádkozz, amikor szenvedsz és énekelj, amikor örülsz. Ám ez a két tevékenység nem is annyira különbözik egymástól, hiszen a Bibliában számos hálaadó zsoltár egyben imádság is. Jakab pedig a levelét azzal kezdi, hogy „Teljes örömnek tartsátok… amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez” (Jak 1:2-3). Az ima és a dicséret ideje jobban összefonódik, mint azt általában gondoljuk. A szenvedést jelölő szó Jak 5:13 versében ugyanabból a gyökből származik, mint a korábban, a próféták szenvedéseire használt szó a 10. versben. Fizikai és lelki gyötrelmet is kifejez, „elsősorban és leginkább a háború veszélye és fáradságai miatt” (Ceslas Spicq: Theological Lexicon of the New Testament. 2. köt. Hendrickson Publishers. 239. o.), vagy pedig a kimerítő fizikai munka és a komoly erőfeszítés miatt. 2Tim 2:9 és 4:5 versében is előfordul, bemutatva „az apostolok fáradságos munkáját, amitől nem térítette el őket semmiféle nehézség vagy szenvedés” (i. m. 240. o.). Keresztényként ösztönösen Istenhez fordulunk, amikor valami baj ér. Az imádság különösen fontos a nehézségek között, de az is segít, ha szent énekeket éneklünk vagy játszunk hangszeren (itt a pszalló szó szerepel, ami mindkettőt jelentheti).

„Az ének mint az istentisztelet szerves része, ugyanolyan fontos tényezője a vallásos szolgálatnak, mint az ima” (Ellen G. White: Előtted az élet. Nevelés. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 168. o.). Hányan elmondhatjuk, hogy elcsüggedtünk vagy magányosnak éreztük magunkat, de amikor egy ének szavai eszünkbe jutottak, azonnal jobb kedvre derítettek! Sokan vannak közöttünk, akik szenvednek vagy bátorításra volna szükségük, és megvidámítaná őket egy látogatás, amikor valakivel együtt imádkoznak, énekelnek. „Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal” (Róm 12:15). A mi kedvünket is minden másnál jobban felderíti az ének és az ima. Kiváltképp A zsoltárok könyve tekinthető olyan imádságok és énekek kincsestárának, amelyek ösztönöznek, bátorítanak és irányt mutatnak, amikor nem is tudjuk, hová fordulhatnánk segítségért.

Tisztában vagyunk vele, hogyan vihet közelebb az Úrhoz a szenvedés, hogyan késztethet imádkozásra. Viszont milyen lelki veszélyekkel kell számolnunk, amikor jól mennek a dolgaink? Miért annyira fontosak ilyenkor a hálaadó énekek? Mire emlékeztetnek folyamatosan?