Jak 5:10-11 szerint mi volt a közös Jóbban és a prófétákban? Miért éppen ezeket a példákat emelte ki Jakab? Milyen tanulságot vonhatunk le a történeteikből, ami a segítségünkre lehet saját próbáink idején?

Izráel prófétái hűségesen hirdették az Úr Igéjét, a legkisebb eltérés és kompromisszum nélkül. A zsidókhoz írt levél világos képet nyújt a próféták Isten iránti hűségét ecsetelve: „az oroszlánok száját betömték [Dániel]. Megoltották a tűznek erejét [Sidrák, Misák és Abednégó], megmenekedtek a kard élitől [Illés és Elizeus]…, (kiálltak) börtönt is [Jeremiás, Mikeás], megköveztettek [Zakariás, Jójada pap fia]…, szétfűrészeltettek [Ézsaiás], kardra hányattak [lásd 1Kir 19:10]” (Zsid 11:33-37). Természetesen közismertek Jób szenvedései, mint ahogy türelmes kitartása is, amit példamutatóan gyakorolt, noha még a felesége is kigúnyolta, akik pedig meglátogatták, hogy bánatában osztozzanak vele, inkább ítélkeztek felette. Mi különböztette meg ezeket a hithősöket, meg sok-sok társukat Isten átlagos, középszerű követőitől? Jakab több tulajdonságot is felsorol: a béketűrés, a kitartás és legfőképpen a reménység, bizalom Istenben.

A „béketűrés” (makrothümia) az egyik jellegzetes, itt említett tulajdonság, amit fordíthatunk még úgy is, hogy „hosszútűrés” vagy „kitartás”. Azt fejezi ki, hogy nehéz körülmények, próbák között is képesek vagyunk kiállni bármit, amit az élet (vagy az ördög!) felénk hajít. A próféták Isten Igéjéért elviseltek minden szenvedést „béketűrésben” (Jak 5:10). Ez a szó gyakran előfordul az Újszövetségben, pl. Ábrahám „békességestűrő” volt hosszú éveken át vándorolva, és várta, hogy Isten teljesítse ígéretét: fiút adjon neki (Zsid 6:12, 15). Jézus is hosszútűrést tanúsított értünk minden szenvedése között, még kereszthalálakor is (2Pt 3:15).

A „tűrés” (hüpomoné) viszont e folyamat céljára összpontosít, a célvonalra tekint előre. Jakab e tulajdonság mintaképeként Jóbot állítja elénk. Minden szenvedése ellenére a pátriárka rendületlenül tekintett előre az Istentől jövő végső igazolásra, amit kapni remélt (Jób 14:13-15; 19:23-27, új prot. ford.).

Mivel küzdesz mostanában? Mit kértél imában, ami még nem történt meg? Hányszor töltött el reménytelenség? Gondolkozzunk el az itt említett bibliai hősök (vagy mások) megpróbáltatásairól, és képzeljük el, mennyire kiszolgáltatottnak érezhették magukat néha! Milyen következtetésre juthatunk a szenvedésükre gondolva, ami segít kitartani az adott helyzetünkben?