Milyen figyelmeztetést találunk Jak 5:2-3 verseiben? Milyen vagyonról beszél itt Jakab – kétségtelenül erős kifejezéseket használva? Szavainak mi az alapvető üzenete?

Megrothadt gazdagság, molyette ruhák, rozsdamarta arany meg ezüst – komolyan el kell gondolkodnunk ezekről a képekről, miközben bolygónk boldogan forog tovább, mind gyorsabban, gyorsabban sodródva a pusztulás felé.

Mintha az egyik világgazdasági válság a másikat érné. Amikor „jó” időszakok köszöntenek is be, nem tartósak, és utánuk mindig hanyatlás jön. A globális piac kínálta gazdasági stabilitás és nyugalom minden látszata tünékeny és többnyire csak elképzelés. A szegények és a gazdagok közötti szakadék szélesedésével nő az elégedetlenség és a bizonytalanság. Ilyen volt a helyzet, amikor Jakab leírta, hogy a szegények egyre elkeseredettebbé válnak, a gazdagok pedig még érzéketlenebbül hunynak szemet az ínségben élők sanyarú helyzete felett.

Gondolkozzunk el az alábbi bibliai szereplők életéről! Beszéljük meg, hogyan hatott rájuk a gazdagság (vagy éppen annak hiánya)!

1) Nábál (1Sám 25:2-11)

2) Ezékiás (2Kir 20:12-19)

3) Péter (ApCsel 3:1-10)

Előbb-utóbb mindannyiunk szemében elveszíti vonzerejét a világi gazdagság. Megismerjük a korlátait, sőt talán még az árnyoldalát is. A pénznek megvan a maga helye, és abból van a baj, ha az ember rossz helyre teszi.

Jakab elmondja, hogy a pénz „bizonyság” lesz azok ellen, akik helytelenül élnek vele (Jak 5:3). A végidő összefüggésében olvasható Jakab figyelmeztető üzenete, de a lényeg világos: számít, hogyan használjuk fel a pénzünket! A testeket megemésztő tűz képével akarta Jakab ráébreszteni olvasóit arra, hogy milyen nagy a súlya az anyagiakat illető napi döntéseinknek. Vajon olyan kincseket halmozunk fel magunknak, amelyek végül a tűzben hamvadnak el vagy inkább az örökkévalóságra gyűjtünk (lásd Lk 12:33-34)?

Mérlegeljük alaposan, hogyan is viszonyulunk a pénzhez, és ez miként befolyásolja emberi kapcsolatainkat! Ezek szerint hogyan használjuk fel azt, amink van?