„Honnan vannak háborúságok és veszekedések köztetek? Nemde onnét, hogy bűnös vágyak igyekeznek uralomra jutni tagjaitokban” (Jak 4:1, SZIT; vö. Gal 5:17)? Milyen alapvető küzdelmet ír le mindkét igehely?

Jakab levele 4. fejezetének nyitó verse arról szól, hogy a hívőket megosztja a belső, keserű viszálykodás. A gyülekezetben felszínre törő veszekedéseknek van egy belső oka: az élvezetek vágya (az ezt kifejező görög szóból származik a hedonizmus szavunk). E bűnös vágyakat nevezi Pál egy hasonlattal élve úgy, hogy „a test”, ami elszántan hadakozik a nemesebb, lelki késztetésekkel. A keresztény életben van egy hosszú küzdelem, amit ha nem a „felülről jövő bölcsesség” (Jak 3:17) irányít, akkor az bizony kiterjed a gyülekezetre is, a hívők között lelki traumát okozva.

Konkrétan milyen bűnös vágyakat említ Jakab (Jak 4:2-3)? Hogyan hatnak ezek a gyülekezetre?

Ez közvetlen utalás a Tízparancsolatra: „Kívántok valamit, és nincs néktek: gyilkoltok és irigykedtek, és nem nyerhetitek meg” (Jak 4:2). Többször is említi Jakab azt a problémát, amit az irigység és annak megkívánása jelent, ami másoké, ill. a gerjedelmek, vágyak. Ezzel hasonló szempontú megközelítést mutat, mint Jézus a Hegyi Beszédben, ami szerint Isten nemcsak a külső cselekedeteket, hanem a belső indítékokat is figyelembe veszi. Éppen ezért a gyilkosságra tett utalás valószínűleg tágabb értelemben veendő, úgy, hogy a harag is beletartozik. A legelső gyülekezetekben a tagok bizonyára nem gyilkolták szó szerint egymást. Viszont Az apostolok cselekedeteiből tudjuk, hogy kiváltképp Jeruzsálemben, ahol Jakab is élt, időnként könnyen vezethetett gyülekezeti tagok elfogásához és kivégzéséhez, ha valaki beárulta őket.

„Az önszeretet hoz békétlenséget. Ha odafentről születünk, ugyanaz a gondolkodás hat át bennünket is, ami Jézust – ez késztette, hogy megalázza magát és megmentsen minket. Ekkor nem keressük a legmagasabb polcot. Arra vágyunk, hogy Jézus lábainál ülhessünk, Tőle tanulhassunk” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 273-274. o.).