Milyen fontos dolgot fogalmaz meg Jakab azzal kapcsolatban, hogy mindannyian számadással tartozunk (Jak 3:1)?

Különösen komoly a felelőssége a tanítóknak a gyülekezetekben és a keresztény iskolákban, mert évekre kihat, ahogyan az emberek gondolatait és szívét formálják. Befolyásuk pedig továbbgyűrűzik még sokakra, a közvetlen környezetükön túlra is. Minél többet tudunk, annál nagyobb felelősség terhel, hogy hasznosítsuk és át is adjuk ezt a tudást. Az angliai Cambridge-ben a Tyndale Ház könyvtárának bejáratánál egy tábla emlékeztet minden ott belépő tudóst: „A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme” (Péld 9:10). Nem az ember szabja meg a mértékét mindennek, hanem Isten; az igazi nevelés vele kezdődik és végződik. Sajnos azonban minél több ismeretre tesz szert az ember, hajlamos annál kevésbé rábízni magát Istenre. Túl gyakori például az afféle tanítás és eljárás, miszerint a tudomány Istentől függetlenül működik. Teológiai tanárok némelyike olyan módszerek alkalmazásával igyekszik hitelesebbnek tűnni, amelyek csak kevéssé vagy egyáltalán nem hagynak teret a hitnek. Ebből következően a hit fokozatosan kiszorulhat úgy a tanárok, mint a diákok gondolataiból, szívéből. Ameddig azonban nemcsak erre a világra, hanem az örökkévalóságra akarunk képezni, a tanárok és a diákok számára is az a legfontosabb, hogy a tanulás nagy értéknek tartott vállalkozás legyen, ösztönzően hasson! Szintén világosan látta ezt a felelősséget Pál, aki az általa alapított gyülekezetekben vezetőket képzett ki és szentelt fel (ApCsel 14:23; vö. Tit 1:5). Még arra is utasította Timóteust, hogy védje Isten nyáját a tapasztalatlan és bölcsnek nem mondható pásztoroktól (lásd 1Tim 1:3-7; 3:2-6; 6:2-5; 2Tim 2:14-15). Figyelmeztetett, hogy némelyek „mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak” (2Tim 3:7). A szülőkre hatalmas felelősség hárul gyermekeik tanításáért, akik majd szintén hatással lesznek másokra. Valójában a saját példánk révén mindannyiunk befolyása meghatározó a magunk környezetében. Milyen fontos tehát Isten bölcsességéért folyamodni, amit Ő meg is ígért (Jak 1:5), hogy valóban az Ő útjait mutathassuk be és hívői hatást árasszunk! Mert mindannyian hatunk másokra, a befolyásunk pedig vagy jó, vagy rossz.

Gondoljunk olyanokra, akik pozitív irányba terelték az életünket! Mit csináltak? Mivel és hogyan hatottak ránk? És ami a legfontosabb: hogyan válthatunk ki mi is jó hatást másokban?