Olvassuk el Jak 2:10-11 verseit, majd pedig a táblázatban felsorolt igehelyeket! Osztályozzuk őket aszerint, hogy az „egész törvényt”, vagy a „szeretet törvényét” hangsúlyozzák, vagy mindkettőt!

Nehezen tudjuk elképzelni, hogy mennyire gyökeresen új volt Jézus tanítása a törvényről. A mélyen hívő zsidók akkoriban (sokan ma is így vannak vele) nem mondhatták, hogy megtartják a törvényt, ha nem kötelezték el magukat a Mózes könyveiben található összes törvény megtartása mellett. Végül is 613 külön törvényt neveztek meg (248 pozitív, azaz felszólító és 365 tiltó törvényt). Minden bizonnyal csapdát akartak állítani Jézusnak azzal a kérdéssel, hogy melyik a legfontosabb parancsolat (Mt 22:36). Noha Jézus minden „jótát” (a legkisebb héber betűt; Mt 5:18) fontosnak nevezett, mégis az Isten és a felebarát iránti szeretetet mondta a legfőbb parancsolatnak, mivel ez foglalja egybe az összes többit. Jézus tanítása arra is rámutat, hogy az engedelmesség nem légüres térben történik; mindig érinti a kapcsolatokat, különben értelmetlen. Másként fogalmazva: Ha azért fizetek tizedet, mert félek a kárhozattól, akkor ebben nincs szerepe a kapcsolatnak. Viszont ha azért adok tizedet, mert hálás vagyok Istennek mindazért, amit nekem adott, akkor a tettem alapját az Istennel való kapcsolatom képezi. Jézus említette még a törvény „nehezebb” dolgait: „az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget” (Mt 23:23), amelyek mind a kapcsolatok körül forognak – az Istennel és a többi emberrel való kapcsolatok körül. Tehát Jakab semmi mást nem mond, mint amit Jézus és Pál is tanított: Isten törvényének áthágása minden esetben bizonyos fokig megrontja az Istennel és a többi emberrel való kapcsolatunkat. Eszerint itt nem az a kérdés, hogy a jó cselekedeteink meghaladják-e a rossz tetteink számát; ez lenne a légüres térben való engedelmesség, ha úgy járnánk el, mintha minden körülöttünk forogna. Ehelyett ha megismerjük Jézust, a figyelmünket kezdjük önmagunkról az Isten iránti tiszteletre és mások szolgálatára irányítani.