SZOMBAT DÉLUTÁN

e HETI TANULMÁNYUNK: 3Mózes 19:17-18; Márk 2:16; János 12:48;

Róma 13:8-10; Jakab 2:1-13

„Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen” (Jak 2:13).

Mindannyian jól ismerjük a történetet, csak az a kérdés: Mennyire értettük meg?

Először egy Jeruzsálemből Jerikó felé haladó pap, majd egy lévita észrevett egy férfit, aki félholtan feküdt az úton. Mindketten éppen azelőtt látták el vallási kötelezettségüket, de nyilván egyikük sem érezte úgy, hogy ennek bármiféle kapcsolata lenne a sebesült iránti felelősségükkel, tehát továbbment egyik is, másik is. Később történetesen arra járt egy félig pogány samaritánus, aki megszánta a szerencsétlen embert, bekötözte a sebeit, egy fogadóba vitte, sőt fizetett is, hogy a férfi addig maradhasson ott, amíg fel nem épül. Még azt is megígérte a fogadósnak, hogy a sebesült miatti esetleges további költségeit majd szintén megtéríti (lásd Lk 10:30-37).

Ezt a történetet válaszul mondta el Jézus, amikor egy törvénytudó az örök életről kérdezte. A cselekvő szeretet képét vázolta fel. Nem egyszerűen csak azt felelte neki, hogy „Próbálkozz komolyabban!”, vagy „Tégy többet!”. Vagyis még a potenciálisan veszélyes és kellemetlen helyzetekben is szeretetet kell tanúsítanunk, még azok iránt is, akik nem szeretnek minket.

Ez nem könnyű, általában homlokegyenest ellenkezik a természetünkkel, viszont az őszinte szeretetben mindig is lényeges a kockázati elem. A szeretet arra késztet, hogy ledöntsük az emberek között meredő gátakat úgy kívül, mint (főképpen) az egyházon belül. Ezen a héten azt fogjuk megnézni, hogy mit mondott Jakab erről a fontos igazságról.