Miben különbözik a bölcsesség a tudástól? Milyen kapcsolatot lát Jakab a bölcsesség és a hit között (Jak 1:5-6)?

Furcsának tűnhet, ahogy Jakab megjegyzi: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége…” Először is, ugyan ki gondolja magáról, hogy már elég bölcs volna? Salamon például felismerte, hogy mire van szüksége, ezért alázattal kérte: „Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy… tudjon választást tenni a jó és gonosz között” (1Kir 3:9). Később pedig így írt: „A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme” (Péld 9:10).

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy jól tudjuk, mit jelent a bölcsesség. Viszont hogyan mutatnak rá a következő igehelyek a bölcsesség másik oldalára? Jak 1:19-21; 2:15-16; 3:13

A bölcsességet gyakorlati dologként mutatja be Jakab levele éppúgy, mint A példabeszédek könyve: nem az, amit tudunk, hanem ahogyan élünk. Például: „legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra” (Jak 1:19). Platóntól származik a mondás: „A bölcs emberek azért beszélnek, mert van mondanivalójuk; a bolondok azért, mert mondaniuk kell valamit.” Más szóval, megeshet, hogy nagy tudásra tettünk szert a világ kínálatából, mégis hiányzik belőlünk az igazi bölcsesség.

Mivel az igazi bölcsességnek Isten a forrása, leginkább úgy nyerhetünk bölcsességet, ha Őt hallgatjuk – olvassuk Igéjét, időt szakítunk arra, hogy Krisztus életéről gondolkodjunk, „ki bölcsességül lőn nékünk Istentől” (1Kor 1:30). Ha megtanuljuk Krisztus jellemét tükrözni az életünkben, a gyakorlatba ültetjük át az igazságot, ami Jézusban van.

Olvassuk el ismét Jak 1:6 versét! Hittel kell kérnünk, nem kételkedve. Nem nehéz ez néha? Ugyan ki az, aki időnként nem küzd kételyekkel? Akkor viszont fontos imádkozni és elgondolkodni azon, hogy milyen sok okunk van a hitre: Jézus története, a bibliai próféciák és a személyes tapasztalataink. Hogyan segít megbirkózni az esetlegesen felmerülő kételyeinkkel, ha ezt tesszük?