SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Lukács 12:16-21; 17:5-6; Filippi 3:12-15;

Jakab 1:2-3, 19-21; 1Péter 1:6-7

„Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült” (Zsid 12:2).

Egy fogorvos elmondta, hogy miért hibátlanok az általa felhelyezett koronák. „Soha nincs problémám a koronákkal, amelyeket a fogtechnikus átküld. Ha tökéletes mintát adok neki, tökéletes koronát készít.” A fogorvos nem aggódik a végeredmény miatt. Arra összpontosít, amit neki kell megtennie a folyamat kezdeti szakaszában.

Hasonlóképpen a kereszténynek sem amiatt kell izgulna, hogy végül elég jó lesz-e a jelleme. Ez már Isten munkája. A mi szerepünk megharcolni „a hitnek szép harcát” (1Tim 6:12), tekintetünket Jézusra, „a hitnek fejedelmére és bevégzőjére” (azaz tökéletessé tévőjére) szegezve (Zsid 12:2). Ha így hiszünk Krisztusban, Ő képes munkálni bennünk „mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből” (Fil 2:13), valamint el tudja végezni az elkezdett jót (Fil 1:6). Hit nélkül az ember érezheti magát reménytelen helyzetben lévőnek, legyőzöttnek, még mielőtt bármit is elkezdene, mert önmagára és nem Krisztusra összpontosít.

Amint Jézus mondja: „Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött” (Jn 6:29). Látni fogjuk majd, hogy Jakab ezt a fontos lelki igazságot segít megérteni.