SZOMBAT DÉLUTÁN
e HETI TANULMÁNYUNK: Máté 7:24-27; János 7:2-5; 1Korinthus 15:5-7;
Jakab 1:3; 2:5; 1Péter 2:9-10
„Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek” (Jn 15:14).Már jó messze vagyunk a keresztény egyház korai napjaitól, nemcsak időben, hanem a kultúrát tekintve is. Ebből következően aligha tudjuk elképzelni, milyen lehetett a még éppen a szárnyait bontogató keresztény mozgalomhoz tartozni akkor, amikor sok gyülekezet házaknál jött össze, és a hívők többségét kitevő zsidóknak az üldözőik is izraeliták voltak. Jakab levele által nyerjük az egyik legkorábbi bepillantást a zsidó-kereszténység életébe, mielőtt eltűnt a zsidóság és a kereszténység közötti küzdelmek ködében, és még mielőtt a II. századtól kezdődően a főként pogány hátterű egyházban a zsidók kisebbségbe kerültek.
Úgy tűnik, hogy eltérően több apostoli levéltől, ennek a megírására nem valamiféle krízis vagy egy gyülekezetben felmerült szükséghelyzet késztette Jakabot. Az irat a keresztények szélesebb körének szól, az „elszórtan” (Jak 1:1) élő hívő közösségnek.
Még mielőtt azonban belemerülnénk a levélbe, a héten igyekszünk megtudni az írójáról mindent, amit csak lehet. Ilyen kérdéseket teszünk fel például: Ki volt Jakab? Mit tudunk a körülményeiről? Milyen kapcsolatban állt Jézussal? Milyen tisztet töltött be az egyházban?
Letöltés |