Az utolsó vacsora után Jézus elmondta a tanítványoknak, hogy elmegy valahová, ahová egy ideig nem követhetik (Jn 13:33). Félelem és szomorúság költözött a szívükbe, amikor arról hallottak, hogy elszakadnak majd a Mestertől. Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?… miért nem mehetek most utánad” (Jn 13:36-37). Krisztus tudta, mire vágynak, ezért biztosította őket arról, hogy az elválás nem lesz végleges.

Olvassuk el, mit ígért Krisztus Jn 14:1-3 verseiben! Vonatkoztassuk a szavait saját magunkra! Miért jelent olyan sokat nekünk az ígérete?

Urunk fogadalma félreérthetetlen, nyomatékos. Görögül az „ismét eljövök” jelen időben hangzik, ami a bizonyosságot hangsúlyozza.

Jézus megadta nekünk a második advent bizonyosságát. Nem azt mondta, hogy „talán újból eljövök”, hanem félreérthetetlenül állította: „ismét eljövök”. Amikor csak visszatéréséről beszélt, mindig határozottan nyilatkozott.

Megesik, hogy teszünk olyan ígéretet, amit később mégsem tudunk betartani, még a legjobb szándékaink és elhatározásunk ellenére sem. Krisztussal azonban nem ez a helyzet. Sokszor bizonyította már, minden kétséget kizáróan, hogy bízhatunk a szavában.

Testet öltésére utalva az Úr prófétai kijelentést tett Dávid által: „Ímé jövök” (Zsolt 40:8), és úgy is történt (Zsid 10:5-7). Első adventjének valósága garantálja visszajövetelét.

Földi szolgálata idején Jézus egy kétségbeesett apának megígérte: „Ne félj; csak higgy, és megtartatik” (Lk 8:50). És Jairus lánya valóban életre kelt, pedig már halott volt. Krisztus bejelentette, hogy meghal, majd három nap múlva feltámad a sírból, és úgy is történt! A tanítványoknak megígérte a Szentlelket, amit pontosan időben el is küldött. Ha az Úr betartotta minden ígéretét a múltban, még azokat is, amelyek emberi szemszögből nézve lehetetlennek tűntek, biztosra vehetjük, hogy visszajövetelének ígéretét is valóra fogja váltani.

Mit tehetünk, hogy tartós maradjon bennünk az első szeretet lángolása, amikor Jézus visszatérésére gondolunk?