KRISZTUS, A SZOMBAT URA

Mi történt Mt 12:1-2 versei szerint? Miért kifogásolták a farizeusok, amit a tanítványok tettek, miért tulajdonították törvénybe ütközőnek?

5Móz 23:25 kijelenti: „Ha bemégy a te felebarátod vetésébe, kezeddel szaggass kalászokat, de sarlóval ne vágj bele a te felebarátod vetésébe.” A probléma tehát nem maga a kalásztépés volt, hanem a nap, amikor történt. A rabbik szabályai kifejezetten tiltották többféle munka végzését szombaton, mint pl. az aratást, a cséplést és a rostálást. Amikor valaki letépte a kalászt, majd a kezével dörzsölte, megtisztította a gabonát a héjától, a farizeusok felfogása szerint gyakorlatilag mindhárom munkát végezte, tehát vétett.

Mi a jelentősége a példáknak, amelyekre Jézus a farizeusoknak adott válaszában hivatkozott (Mt 12:3-5)?

Az első példával (1Sám 21:1-6) Krisztus amellett érvelt, hogy ugyan normális körülmények között Dávid és az emberei nem ehettek volna a papoknak fenntartott kenyérből (3Móz 24:9), de életveszélyben voltak, így tettük a ceremoniális szabály megengedhető áthágásának tekintethető. Jézus második példája (Mt 12:5) a templomi szolgálatban szombatra elrendelt áldozatokkal és adományokkal kapcsolatos, amelyek gyakorlatilag kétszer annyi feladatot jelentettek, mint a többi napon bemutatott áldozatok (4Móz 28:9-10). A zsidók is tudták, hogy szombaton is fontos volt elvégezni a templomi szolgálatokat.

E példák említése után Jézus két kijelentéssel is alátámasztotta, hogy jogában áll átfogalmazni a farizeusok által terhessé tett szombatünneplési gyakorlatot. 1) „A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért” (Mk 2:27). Itt Jézus újból utalt a szombat édeni eredetére, és helyre tette a farizeusok által tévesen megállapított fontossági sorrendet az ember és a szombat viszonylatában. Isten az ember javára szánta a szombatot; továbbra is megmarad Isten ajándékának, amit az emberiség szolgálatára adott, tehát nem az ember rendeltetett a szombat szolgálatára. 2) Amikor kimondta: „az embernek Fia a szombatnak is ura” (Mk 2:28), Krisztus törvényként jelentette ki, hogy Ő volt az, aki megalkotta és törvénybe foglalta a szombatot, éppen ezért egyedül neki állt hatalmában megszabadítani az emberi rendelkezésektől.

Isten népének lelki vezetői azzal vádolták a szombat Urát, hogy megrontotta azt a napot, amit éppen Ő alapított és szentelt meg. Milyen tanulságot szűrhetünk le ebből a lelki vakság veszélyeiről, amelyek azokra is leselkednek, akiknek bölcsebbnek kellene lenni?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: