Csak úgy lehet egészséges lelki életünk, ha folyamatosan Krisztusra hagyatkozunk. Jézus a szőlő példájával tanította, hogyan érhető ez el: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők” (Jn 15:5). Az Ószövetségben találkozunk a hasonlattal, hogy Izráel a szőlő, amit az Úr plántált (Zsolt 80:9-10; Ézs 5:1-7; Jer 2:21). Jézus viszont önmagáról mondja, hogy „Én vagyok az igazi szőlőtő” (Jn 15:1). Felszólítja a követőit, hogy maradjanak meg benne, amint a szőlővesszők is megmaradnak a szőlőtőben.

Mit tanít Jn 15:4-10 szakasza arról, hogy szünet nélkül Krisztusban kell maradnunk?

A levágott szőlővessző egy darabig még élőnek tűnik, de hamarosan elszárad, elhal, mivel elszakították az élet forrásától. Hasonlóképpen mi is csak a Krisztussal való kapcsolat révén nyerhetünk életet. Ezt az egységet őrizni kell ahhoz, hogy hathatós legyen. Fontos a reggeli áhítat, de az Úrral való kapcsolatunknak egész nap tartania kell. Ezt jelenti Krisztusban maradni: folyamatosan keressük, várjuk útmutatását, imában erőt kérünk akaratának teljesítéséhez, kérjük, hogy töltsön be szeretetével.

Az egyik legveszélyesebb csapda, ha Krisztus nélkül akarjuk élni a keresztényi életünket. „…nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Jn 15:5) – figyelmeztetett Jézus. Nélküle egyetlen kísértésnek sem tudnánk ellenállni, nem győzhetnénk a bűn felett, nem hasonulhatna hozzá a jellemünk. Az új lelki élet csakis a Krisztussal való töretlen kapcsolat folytán növekedhet.

Az Igét olvasva és azon elmélkedve lelki táplálékot nyerünk, erősödünk: „a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet” (Jn 6:63) – mondta Jézus. Szavai, ha szívünkbe és elménkbe rejtjük őket, imára késztetnek, hogy kapcsolatban maradhassunk az Úrral. Könnyű elfordulni Jézustól „a világi gondok” (Mk 4:19) miatt, ezért határozott erőfeszítést kell tennünk, hogy meg tudjunk maradni benne.

Mi akadályozza különösen, hogy folyamatosan megmaradjunk Krisztus-ban? Milyen lépéseket tehetünk azért, hogy eltávolítsuk vagy legyűrjük az akadályokat?