Az újjászületés csakis a Szentlélek munkája által lehetséges. Jézus élt a lehetőséggel, hogy a görög pneuma szó egyaránt jelenti azt, hogy „lélek” és „szél”, amikor a megtérés folyamatát kívánta érzékeltetni (Jn 3:8). A szél fúj – nem indíthatjuk el, nem irányíthatjuk és nem is állíthatjuk le. Nagy erejét ember nem uralhatja, csak reagálhatunk rá valahogy. Vagy ellenállunk neki, vagy a hasznunkra fordítjuk.

A Szentlélek folyamatosan munkálkodik minden ember szívében, Krisztushoz vonzza. Senki nem befolyásolhatja hatalmas üdvözítő és átformáló erejét, csak ellenállhatunk vagy engedhetünk neki. Amikor meghajlunk meggyőző befolyása előtt, a Szentlélek új életet kelt bennünk.

Megtudhatjuk valamilyen módon, hogy valóban újjászülettünk-e? Igen. A Lélek munkája láthatatlan, de az eredménye látható! A környezetünk tudni fogja, ha Jézus új szívet teremtett bennünk. A Lélek mindig láthatóvá teszi a belső átalakulást, amit végbevitt bennünk, ahogyan Jézus mondta: „az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Mt 7:20).

A Krisztusban nyert új élet nem foltozást jelent, néhány külső reformáció mellett. Nem a régi élet módosítása vagy javítgatása, hanem teljes átalakulás.

Mit tudhatunk meg a következő szövegekből az újjászületés következményeiről? 2Kor 5:17; Gal 6:15; Tit 3:5-7

A Szentlélek által Krisztus új gondolatokat, érzéseket ültet el bennünk, valamint új indítékokat. Felébreszti lelkiismeretünket, megváltoztatja gondolkodásunkat, megfékez minden olyan vágyat, ami nem szent és betölt a mennyből származó édes békességgel. A változás persze nem egy szempillantás alatt megy végbe, idővel mégis új teremtéssé válunk Krisztusban. Ez szükséges, hiszen természetes születése folytán az ember nincs békében Istennel.

Gondolkodjunk el az életünk legutóbbi huszonnégy órájáról! Mennyire láthatták Krisztust a tetteinkben, magatartásunkban, szavainkban azok, akikkel kapcsolatba kerültünk?