Ha felismerjük bűneinket, az még nem elég. Ezt követnie kell a megtérésnek is. Bibliai értelemben a megtérés három részből áll: az ember elismeri bűnösségét, sajnálja a bűn elkövetését és vágyódik rá, hogy többet ne vétkezzen. Ha ezek egyike is hiányzik, a megtérés nem őszinte. Júdás például beismerte bűnét, de nem fájlalta, hogy elárulta a Mestert (Mt 27:3-4). Teljesen leverte a bűntudat, de megtérés nélkül. Bűnvallását a következményektől való félelem váltotta ki, nem a Krisztus iránti szeretet.

A megtérés fontosságát mutatja az is, hogy Keresztelő János és Jézus is ezt hirdetve kezdte el szolgálatát: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa” (Mt 3:2; 4:17). Majd később, amikor Jézus elküldte tizenkét tanítványát az első missziós útjukra, elindultak és hirdették az embereknek, hogy „térjenek meg” (Mk 6:12). Pünkösd után pedig Péter szintén erre szólította fel a tömeget (ApCsel 2:38; 3:19).

Figyeljük meg, milyen erős kifejezésekkel érzékeltette Jézus, hogy az üdvösséghez mindenkinek meg kell térnie! Mi az üzenete Lk 13:1-5 szakaszának?

Jézus leszögezte, hogy minden ember bűnös, ezért mondta hallgatóinak: „ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek” (5. vers). Megtérés nélkül nem lehet megváltás, mivel a megtérés hiánya azt bizonyítja, hogy az ember nem hajlandó átadni magát az Úrnak.

Azt olvassuk, hogy „az Istennek jósága téged megtérésre indít” (Róm 2:4). Mit jelent ez? Ha egy jégdarabot összetörnek, a jég kisebb részecskéi megmaradnak. Viszont ha egy jégdarabot egy hősugárzó mellé helyeznek, megolvad, vízzé válik. Büszkeségünk jege csak Isten jóságának és szeretetének melegétől olvad el. Éppen ezért olyan fontos a lehető legtöbbet gondolkodni Isten szeretetének bizonyságairól!

„Nem azért térünk meg, hogy Isten szeressen minket, hanem Isten kinyilatkoztatta irántunk való szeretetét azért, hogy megtérjünk” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. 126. o.).

Mi minden bizonyítja Isten szeretetét? Mit láttunk, tapasztaltunk és tanultunk, ami nyomós ok arra, hogy bízzunk jóságában? Miért annyira fontos a tapasztalatainkra gondolni, főleg a nehezebb időkben?